Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A háborús károk helyreállítása, a termelés újraindítása és felfuttatása (1944-1947)

Baán István magyar-orosz nyelvű gyári igazolványa, 1945. donygyár részére igen sok keretlemezt kellett gyártani. Ennek a vastag durvalemeznek a rétegessége ellen kellett rengeteget küzdeni. A folyamatos szállítás biztosítása érdekében szükség szerint a Szovjetunió is nyújtott segítséget, elsősorban alapanyagok szállításával. A legnagyobb engedményt azzal tették, hogy eltekintettek a kovácsműhely és a gépgyár leszerelésétől és elvitelétől. Ezzel a magyar ipar teljesítőképességét, így a jóvátételi szállításokat is megbénították volna. Az ugyancsak leszerelésre kijelölt, már próbaüzemben lévő magnéziumgyár berendezését viszont elvitték, de hát ez nem tartozott a vertikumba. Epületéből öntőminta-raktár és a nagyberuházások idején iderendelt rabok szálláshelye lett. Bármennyire nagy erőfeszítéseket követelt a jóvátétel fizetése, több vonatkozásban is pozitív hatása volt a magyar gazdaságra. Amikor a Nehézipari Központ 1946-ban történt megalakulását érintettük, azt állapítottuk meg, hogy a MA VAG gyárakban ez nem okozott különös problémát, hiszen eddig is állami gyárak voltunk. A szénbányák állami kezelésbe vétele viszont egész sor szervezeti és emberi kérdést vetett fel. A műszaki vezetők a jól működő központi karbantartás előnyéről nem akartak lemondani, a bányászok pedig az Országos Társadalombiztosítási Intézet gyengébb szolgáltatásait kifogásolták a Diósgyőri Társpénztár sokoldalú ellátásával szemben. Ha-