Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A háborús károk helyreállítása, a termelés újraindítása és felfuttatása (1944-1947)

5. ) Munkásaink ellátását a közélelmezés, főleg szállítási nehézségek miatt megoldani nem tudja. 20 dkg kenyér a bizonytalan fejadag és egy hónapra fél liter napraforgóolaj csak a dolgozónak, más semmi. A munkások kb. 20%-a a munkanapokon is vidékre jár batyuzni, hogy ne éhezzen. 6. ) Közlekedési nehézségek és hiányos közbiztonsági állapotok miatt, vidéki munkásaink nem járnak be dolgozni. így nem vesz részt a termelőmunkában a munkások kb. 10-15%-a. A közbiztonság hiányosságai mellett még az állandó katonai beszállásolások miatt is sok volt a munkában a kimaradás. 7. ) A jövőt illetőleg a szénellátás remélhetőleg 1 hónapon belül - ha a vasutakat a MAV veszi kezelésbe - megoldódik, azonban az áramellátás a kesznyéteni vízi erőmű bekötése mellett, csak a felrobbantott turbinák és az acélgyári ligner gépcsoport gépeinek kijavítása után fokozatosan kb. 1 éven belül oldható meg. Megjegyezzük még, hogy az acélgyár nyersanyagellátása kb. fél évre van biztosítva. Ha utánpótlást külföldről (érc, koksz stb.) nem tudunk biztosítani, a gyárak nyersanyag hiányában üzemeiket kénytelenek lesznek beszüntetni. Diósgyőrvasgyár, 1945. március 27. Kerner s. k. Obholczer s. k. acélgyári üz. biz. ein. acélgyári gyárigazgató Zafír s. k. Korán s. k. tüz. gyár. üz. biz. ein. tüz. gyárigazgató Amint ebből az emlékiratból is kitűnik, 1945. március végén a legjelentősebb kohászati termelőüzemek még nem lehettek üzemben, hiszen először az energiaellátásra és a bányaindításra kellett minden erőt koncentrálni, majd a lakossági ellátás érdekében termékcserére alkalmas eszközök, szerszámok, olajütők gyártására. A miskolci oxigéngyár felrobbantása után megmaradt alkatrészek áthelyezésével és a hiányzók legyártásával tavaszra már sikerült üzembe helyezni. Mindezekhez leggyorsabban a gépműhely, szerelőüzem és vasszerkezeti üzem termelőképességét kellett helyreállítani és fokozni. 1945. január 1-én ezek 50%-ban már működtek. 1945. január 15-én üzembekerült a váltóműhely is. Ezekre a nagyon sok kárt szenvedett MÁV vasúti pályák helyreállítása érdekében rendkívül nagy szükség volt, de természetesen a gyáron belül is. A diósgyőri gyárakban viszonylag gyorsan megindult élet segített az egész környék, így elsősorban Miskolc város életének normalizálásában. Innen kapták az első fényt, az első lehetőséget, hogy a kórházakban újra ope-