Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A magyar ipar és Diósgyőr második legrégibb, de legsikeresebb üzeme

A magyar ipar és Diósgyőr második legrégibb, de legsikeresebb üzeme A Szinva Diósgyőr sorspatakja Tornai Cecília egyik regényében a Dunát Magyarország „sorsfolyójának" nevezte. És ez így igaz, de ugyanez áll a Szinvára is, amely Diósgyőr „sorspatakja". Még a gyárak létesítése előtt, a középkorban a víz erejét malmok hajtására hasznosították. A XVIII. században a hámorok zajától lett hangos a Szinva felső folyása. Ahol a Hámori-völgy kiszélesedik, még volt annyi erő benne, hogy a malmot, majd lentebb a székgyárat és az 1782-ben alapított „papírmalmot" is üzemben tartsa. Az 1872-ben a jelenlegi helyére Hámorból áttelepedett vasgyárat is kiszolgálta. Az ő vize táplálta a Dimávag (gyár) erőművek kazánjait is. 1952ben a kohászatnak több vízre volt szüksége, a város lakói pedig ivóvizet igényeltek, így a Szinva kristálytiszta bő vizet adó folyását befoglalták a vízhálózat bővítésére, a gyárak szükségletét pedig a Sajó folyóból biztosították. A Garadna és a Forrásvölgy patakjai elég tiszta vizet biztosítottak az 1782-ben alapított papírmalomnak, majd gyárnak. A Diósgyőri Papírgyár alapítási kérelmét Mária Terézia 1773-ban viszszautasította, ez valószínűen a nemrégen (1772-ben) üzembe helyezett vasgyár zavartalan működésének és faszén igényének kielégítése miatt történhetett, így az alapítást II. József engedélyezte 1782-ben Csejtei Martinyi Sámuelnek. A papírgyár múzeumában látható az eredeti tervek alapján elkészített épület, amelynek különleges szelemenszerkezete (a többszintes padlástér) a merítéssel készült papírok szárítására szolgált. Idők alatt a malom gyárrá fejlődött. A fejlődést hazai és külföldi szakemberek segítették. Martinyi Sámuel özvegye 1836-ban Fiedler Károly kassai kereskedőnek adta el az üzemet, akinek egy nagytudású eperjesi szakember, Greutter Antal lett a tanácsadója, majd később a társa (síremléke a miskolci temetőben). A gyárfejlesztésben nagy érdeme volt „Kolba Mihálynak és Fiának", akik a céget 1878-ban jegyeztették be. A gyár 1925-ben alakult részvénytársasággá. És ekkor már a legfinomabb rongy- és cellulózpapírt gyártották az írópapírtól a bélyeg-, okirat- és pénzpapírig. 1935-ben 160 emberrel évi 260 tonna papírt állítottak elő. Ma a kibővített és államosított üzem kezd a magángyárak sorába lépni. Az üzem feladata biztosítani a pénz, bélyeg, okiratok részére a legmegfelelőbb alapanyagot. A papírpénzeket a legkorszerűbb eljárással gyártják. Nagy gondot fordítanak a sokszoros hajlító szilárdságra, a biztosító szál beépítésére. A finom papírok tömege 280-55 g/nm. Ma már rongyból nem gyártanak