Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A magyar ipar és Diósgyőr második legrégibb, de legsikeresebb üzeme

finom papírt, mert a hulladékok nagy része műanyagokkal van szennyezve. Az alapanyagok: a gyapothulladék (tiszta pamut) és a fehér fa és szalmacellulóz, a különféle színező és ragasztó anyagok. A fa feldolgozásból nyert fehér cellulózlapok 80 százalékát külföldről szerzik be. Főleg Ausztria, Cseh és Szlovákia, Finnország, Független Államok Közössége területe jelenti a beszerzés helyét. Európán kívülről, így Dél-Amerikából is szereznek be cellulózt. Az igazgató úr felvilágosítása szerint az usztinyi bérmunkák szerződésben biztosított cellulózmennyiségét a SZU már leszállította. A feldolgozás úgyszólván a régi technológiával (holland gépen zúzás, finomítás stb.) történik, de korszerű gépsorokon 1200 mm széles, szinte tetszőleges hosszúságban gyártják. A karton és ívpapírok tekercsei 1720 mm szélességben készülnek. A szalmacellulóz a 2-3 szoros (duplex, triplex) kartonok alapanyaga. Nagy keletje van a kártyakartonoknak. Ebből évente kb. ezer tonnát gyártanak. Még a törökök is magyar kártyával játszanak. Az üzem létszáma 330 fő. A papírgyárat sem kerüli el a korszerűsítés és az ezzel járó létszámcsökkentés. Tíz százalékot, azaz 30 főt engednek el, akiknek az 50 százaléka nyugdíjas állományba kerül. Az átlagos bér évi 170 ezer forint. Tizenöt százalékos bérfejlesztést terveznek, így az évi bruttó kereseti átlag 200 ezer forintot is elérheti. Az üzem termelése 6000-7000 t/év. Csak finom papírt gyártanak. Sem makulatúrát, sem más hulladékot nem használnak fel. Ezek tisztítása és minősége nem elégíti ki az igényeket és felhasználásuk nem gazdaságos. (Szerzői vélemény: A fentiek értelmében ne haragudjanak a Diósgyőri Papírgyárra, ha nem veszi át az iskolák kínkeservesen begyűjtött hulladékpapírjait. De azért gyűjtsétek gyerekek, mert ez kell a többi hazai karton, csomagoló és hullámpapírt előállító gyáraknak!) Az üzem saját 3 éves szakmunkásképző iskolát tart fenn. Az oktatás egy osztálynál 3 évig tart és új osztályt csak ezután kezdenek. Most a második évet végzik. Az elméleti és gyakorlati oktatás hetenként változik. A műszaki tantárgyakat a gyár szakemberei oktatják. A másodévesek már gépeknél dolgoznak. A vállalatnak szépen berendezett múzeuma van. Nagyon szép gyűjtemény mutatja be a gyár alapítását, fejlődését, adás-vételét. A technológiai rész a barlangrajzoktól az egyiptomi papiruszból készült papiroskészítésen keresztül a legmodernebb eljárásig képen és modelleken látható. Bemutatják a gyártmányból készült tárgyakat és az 1925-ös 10 pengőstől kezdve a világ legnagyobb értékű inflációs pénzén, az 1 milliárd bilipengősön át az 5000 forintosig vert magyar pénzeket. A múzeum különtermében gyártják korabeli gépeken és eljárással merített papírt. Ebből is egyre nagyobb az igény.