Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Szakmunkásképzés Diósgyőr-Vasgyárban

Szakmunkásképzés Diósgyőr-Vasgyárban A Pesti Hírlap augusztus 29-i és szeptember 2-i számában az IPOSZ (Ipartestületek Országos Szövetsége) osztályok tanévnyitója alkalmából cikket közöl a felszintű-mesterfokú-szakmai tudás elsajátításának lehetőségéről. „Megkezdődhet a mester-utánpótlás útjainak kitaposása. Az egyik ösvényen az IPOSZ indult el", fejeződik be a bevezető ismertetés. Az érdekvédelmi szövetség az új rendszert a szakmunkásképzés tarthatatlan helyzetének javítása érdekében vezette be. A lényege elsősorban a vállalkozásoknál szerződtetett tanulókat kísérleti tanterv szerint képezni. Fontos, hogy többet fektessenek a gyakorlatra és az elméleti tárgyak között helyet kapnának a német nyelv, a pénzügyi, a kereskedelmi, a vállalkozási és a számítástechnikai ismeretek. A német nyelv tanulására azért van szükség, mert a gyakorlati foglalkozás nagy részét Németországban töltik. A magyar-német kormányközi megállapodás alapján 3 év alatt 9,3 millió DEM áll rendelkezésre a két ország közötti oktatásprogram keretében a szakmai képzésre és a nyelvtudás hiánya pedig gátolja a tanulók kiutazását, helyettük az oktatók és a tanárok tanulmányozhatják a kinti oktatási módszereket és ők a magyar viszonyokra teszik azokat alkalmassá. A kezdeményezést nem nevezhetjük újnak, mert az ipartörténeti adatok szerint már az ókori keleti népeknél is a kialakult kasztrendszerben a kézműveseket nem sorolták egy kasztba a páriákkal. A Római Birodalomban a császárok korában a mesterek „collegia apificium" nevű szervezetbe tömörültek. Az idők folyamán a rendszer fejlődött, új szakmák terjedtek el. Ezek külön-külön megállapították az érdekképviseletüket, a céheket. Itáliában és a német államokban a céhrendszer a XII-XIII. században terjedt el. A céhek egyes városokban a szellemi és gazdasági életben nagy szerepet játszottak. Magyarországon az ipar és a városi élet fejlődésével jelentek meg a céhek, a XIV. század elején. Kassai szűcsök céhlevele 1307-ben kelt. Nagy Lajos szabályozta a céhek működését és ekkor már 24 különféle iparág egyesülését jegyezték. Mátyás céhszabályai évszázadokon mintául szolgáltak. Erdélyben az ipar és a kereskedelem fejlődését főleg Bethlen Gábor támogatta és segítette. A céhek helyzete Mária Terézia és II. József rendeleteivel megváltozott. A merkantilista politika az exportra termelő nagyipart támogatta és a céhek önkormányzatát megnyirbálta. A XIX. század elavult intézménynek tekintette a céheket, amelyeket a teljes elsorvasztás után az 1872. VIII. törvénycikk 83. cikkelye kimondta a megszűnésüket és helyükbe felállította az ipartársulásokat, illetve 1884-ben megalakították az ipartestületeket, mint az elsőfokú iparhatóságot.