Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Szakmunkásképzés Diósgyőr-Vasgyárban

A céhek működését a királyoktól, előbb a földesuraktól és városi hatóságoktól jóváhagyott céhlevelek szabályozták. Vigyáztak arra, hogy „hímpellérek" és „kontárok" ne dolgozhassanak a céh területén. A céhekben szigorú rangsor uralkodott. Élükön a céhmesterek álltak, akiket egy évre választottak a testület nagysága (taglétszáma) szerint 1-4 főig. A legények ügyeit az „atyamester" segítőtársai a „legények dékánja" és „mívlátó mester" irányította, ők vizsgálták meg időnként a legények munkahelyeit. A fontos iratokat és értékeket a céhládában tartották, melynek egyik kulcsa a „kulcsmesternél" volt. A céhmesternek a „szolgálómester" segédkezett. Az írásbeli teendőket a „nótárius" végezte el. A céh tagja csak polgárjogot szerzett személy - aki letelepedési engedéllyel rendelkezett - lehetett. Természetesen elvégezte a tanulóéveket és megvolt az előírt mestervizsgája. Ezután az ismertetés után kapcsolódom a bevezetőben közölt és „új képzési szisztémának" nevezett oktatási módhoz, mely a cikk kiemelése szerint: Megkezdődhet a mesterutánpótlás új útjainak kitaposása. Az egyik ösvényén az EPOSZ indult el - eddig az idézet. A céh előírása szerint az inas (apród) 10-12 éves korában kezdte el a foglalkozását a mesternél, 3-4 év múlva szabadult fel. Ezután megkapta a tanulólevelet, ,,legény"(ficsúr) lett. Néhány évig tovább dolgozott, majd külföldre ment, vándorolt, „bujdosott", hogy a mesterségét tökéletesen kitapasztalja és elsajátítsa. Amikor hazajött, elkészítette a „remekmüvet", amivel a céh színe előtt szakvizsgázott. Ekkor ünnepélyes keretek között - miután megadta a mesterasztalt, melynek étel- és italrendje gyakran húsz fogásból is állt (a levelek előírása szerint) - „mesterré" avatták. Arról nincs említés, hogy betűvetést tanultak-e. Nem valószínű, hisz az inasoknak főleg fiatalabb korukban és az első időszakban házimunkát is kellett végezni és csak késő este hagyták abba műhelytakarítás után a munkát. Ennek a feltevésnek az igazolására a Központi Kohászati Múzeumban található fiskális által készült kérelem szolgál, amelyen a kérelmezők közül öt név után aláírás helyett a keresztjel látható. Fazola szakembereit Stájerből és a felvidéki ipartelepekről toborozta és ott sem lehetett az írás-olvasás kötelező. Az iparostanonc-képzés és a kötelező iskolalátogatás, a tankötelezettséget, először az 1868. XXX. III. t. c. szabályozza. Ezt több rendelet és törvény szigorítja. Végső rendelet a tankötelezettséget 14 éves korig, illetve 6 elemi és 3 továbbképzési osztály elvégzését rendelte el, az iparostanoncképzésnek is előírják a szakmát érintő tantárgyakat a közismert tantárgyak mellett. A tanoncidőt a képesítéshez kötött iparoknál 3-4 évben határozták meg, úgy, hogy a gyakorlati és elméleti időt külön írták elő. Az ipar fejlődésével nagyobb gyárak, így a Diósgyőri m. kir. Vas- és Acélgyár is külön iskolát tartott fenn, ahol az elemi iskola első osztályától az iparostanonc iskola 4 osztályáig oktattak. Az elemi fiúiskola 8 osztályos