Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

termékek aránya 10%-ot sem éri el, hiszen ezen kívül csak 1-2 ezer tonnát kitevő szeráru és acélszerkezet gyártás történik. A gyár vezetőinek alapvető törekvése az 1970-1980-as években az volt, hogy a 2.000-2.500 fős létszám foglalkoztatását elfogadható gazdasági eredménnyel biztosítsák. Ez sikerült is, s ebben nagyon fontos tényező volt az évi 6-8 ezer tonnás szinten tartott saját elekroacél-gyártás, melynek révén jelentős mértékben tudtak értékes ötvözöttacél lemeztermékeket előállítani, s ugyancsak erre támaszkodva létesítették 1972-ben üzembe helyezett korszerűen gépesített acélöntödéjüket, mely 2.000-2.500 tonnás évi termelésre futott fel. A December 4 Drótművek termelési és gazdasági tevékenysége egyaránt töretlenül sikeres volt az előző az 1960-1970-es években. A kedvező gyártmányszerkezet további folyamatos megújításával ellensúlyozni tudták a kedvezőtlen ár- és szabályzó alakulásokat, s 2.000 főt alig meghaladó létszámuk egyenletes fenntartásával mintegy hatszorosára növelték termelési értéküket. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszottak az árviszonyok és az infláció is, de ugyanebben az időben a többi kohászati vállalat teljes termelési értéke csak három-négyszeresére növekedett. A gazdasági reform adta nagyobb önállósággal ez a vállalat mindenkor tudott élni, hiszen sikeres lévén mindig rendelkezett - bár sorozatosan megnyirbált mértékű - saját fejlesztési alappal, s ezzel felelős gazdaként sáfárkodott. Az 1967-ben megkezdett sodronykötélgyártásfejlesztést saját erőből tovább folytatták, míg 1970-re megvalósították a 3.000 t/éves kapacitást. Fejlesztésük iránya elsősorban importkiváltó jellegű volt, de közben új export-termékek gyártását is bevezették, így saját szabadalomként a tűzött kivitelű lapos kötelek termelését. Erre az időszakra esik az acélszemcse gyártásának kezdete is. Az építőipar új követelményeinek eleget-téve 1978-ra megoldották a hegesztett síkháló gyártását, 43 millió Ftos beruházással, s mintegy 16 ezer tonnás kapacitással. A gyártás gazdaságosságának javítására és a környezetvédelem követelményének kielégítésére sósav-regenerálót építettek. Az 1970-es évek elején már világosan látták, hogy az extenzív növekedés lehetőségei beszűkülnek, s fokozott irányt vettek a termékszerkezet gazdaságosabbá tételére. 1974—1975 között 65 millió Ft beruházással 12.000 tonnára növelték horganyozó kapacitásukat. 1976-1985 között 315 millió Ft-os fejlesztést hajtottak végre a sodronykötél és vegyeshuzal kapacitás 4.500 tonnával való növelésére. Ebben az időszakban 3 új csarnokot is építettek. Különösen említésre méltó az I. sz. húzócsarnok műszaki megoldása, amely egy több mint fél évszázados faszerkezetes húzócsarnok fölé épült, melyben az üzem folyamatosan működött. A 60 m-es fesztávú csarnok saját gyártású kötelekkel van felfüggesztve. 1981-ben újabb importkiváltó, magas műszaki színvonalú termék, a betonfeszítő pászma gyártását indították be 60 millió Ft-os ráfordítással. A nyolcvanas évek elején egyébként már erősen csökkent a belföldi, elsősorban az építőipari kereslet, s termékeik világpiaci ára is esett. így csak az ex-