Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

A mű legfontosabb berendezései: 1 db 80 tonnás cserélhető testű LDkonverter; 1 db 80 tonnás UHP ívfényes elektro-kemence; komplett üstmetallurgiai berendezés; folyamatos acélöntőmű 120-150-180 mm-es négyzetszelvényű bugák öntésére; 10 e Nm 3/ó teljesítményű oxigéngyár; 1 db 1.300 tonnás nyersvas-keverő kemence; öntecsöntő berendezések; környezetvédelmi berendezések; szállítóeszközök és útvonalak; irányító-, számítóberendezések, laboratórium és szociális létesítmények. A nagyberuházást két ütemben kellett megvalósítani. Az első szakasz konverter öntecsöntés és üstmetallurgiai berendezések - üzembe helyezési előírása 1980 IV. negyedéve volt, a második szakasz berendezéseit az elektro-kemencét és folyamatos öntőművet pedig 1982. IV. negyedévében kellett indítani. Az első szakaszt időben teljesítették, az elektro-kemence üzembe helyezését több mint egy negyedévvel előrehozták. A tőkés import - berendezések szállítása - végül is úgy alakult, hogy az első szakasz versenytárgyalását a DEMAG nyerte meg, mivel az előzetes ajánlatánál lényegesen alaposabb végleges ajánlatot produkált, s árban is legkedvezőbbet biztosította. Az üstmetallurgiai berendezés megválasztásában figyelembe vette a magyar fél legjobbra törekvő igényét és az ASEASKF szállítását építette be fővállalkozói szerződésébe. Azzal is elősegítette a nagyberuházás időbeni megvalósítását, hogy rendkívül rövid határidőre és kitűnő minőségben szállította az üzemcsarnok acélszerkezeti terveit, ami hazailag szűk keresztmetszet volt. A második szakasz importberendezéseinek beszerzése, illetve szállítása sok világszínvonalú tőkés cég alapos versenytárgyalása után - a japán NISSHIO-IWAY fővállalkozásában történt. A nagyszámú, és sok országból származó külföldi céggel való kapcsolat az ajánlati tárgyalások, a tervezés és a kivitelezés, üzemindítás során rendkívül komoly szakmai és nyelvtudásbeli feladatot rótt a résztvevőkre, s ebben minden szinten kitűnően vizsgáztak. Egyidőben sokszor 50 főnél is több német, orosz, angol, svéd, japán, olasz szakember tartózkodott Diósgyőrben. A vállalat számos beruházói és leendő üzemeltetői beosztásban is megkövetelte szakembereitől a nyelvtudást, de egy külön osztályt is létrehozott a külföldiekkel való kapcsolat rendszeres biztosítására és a dokumentációk honosítása céljából. Ezek a szakemberek vezették később a külföldi betanulásokat és az üzembe helyezéseket is. Olyan elismert szaktudású és gyakorlatú üzembe helyező gárda alakult ki, hogy a nagyberuházásban résztvevő világcégek többször vették igénybe a diósgyőrieket berendezéseik harmadik országban történő beüzemelésénél. A Kombinált Acélmű újszerű berendezéseinek és technológiáinak megismerésére a gyár rendkívül nagy figyelmet fordított. 180 szakembere vett részt külföldi képzésben az NSZK-ban, Japánban, a Szovjetunióban, Svájcban, Svédországban, Lengyelországban és Kassán. Ezek 40-40%-ban mérnökök és technikusok, 20%-ban szakmunkások voltak. A belföldi képzés a