Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

A KNEB-vizsgálatnak mindenesetre az a kedvező eredménye is származott, hogy a legkiterjedtebb állami közreműködéssel alakultak ki azok a reális költségigények és határidők, melyek alapján a módosító előterjesztés elkészülhetett és a 10.205/1972. GB. sz. határozat december 30-án megszülethetett. A módosított előírások a következők.: Termelési kapacitás: 360-420 ezer t/év Nemesacél és ötvözetlen acél hengerel áru Fejlesztési költség: 3.212 millió Ft Ebből nem rubel elszámolású deviza: 0,34 millió dollár A fejlesztés pénzügyi fedezete: Fejlesztési kölcsön: 2.547 millió Ft Saját forrás: 665 millió Ft Befejezési határidők: Középsor és kikészítője: 1973. IV. n. év Finomsor és kikészítője: 1974. IV. n. év. Teljes befejezés: 1975.11. n. év. Ezek a határidők a sorok indítását 5 negyedévvel helyzeték későbbre, amit a munkamennyiség növekedése mellett a finanszírozási problémák miatti kényszerű lassítások is indokoltak. A továbbiakban kitűnő szervezettséggel folyt nemcsak a munka, hanem a megnövelt beruházási kerettel való gazdálkodás is. A KGM és a Pénzügyminisztérium miniszteri biztosokat rendelt ki, akik a vállalat vezetőivel igen jó együttműködésben támogatták a munkát. A pénzügyi biztos igényének megfelelően olyan szoros, naprakész ellenőrzést folytattak, mely szerint a mintegy 150 tételes létesítményjegyzék minden sorának szerződésekkel való terhelését nyilvántartották, s ha valahol túllépés mutatkozott volna, azonnal át kellett vezetni valamely másik, konkrét tétel keretének csökkentését. (Ez egyszemélyben a fejlesztési főmérnök felelőssége és határköre volt.) Ehhez természetesen igen jó és együttműködő generáltervezői tevékenységre is szükség volt, amit a KGMTI - a módosító GB előterjesztés előkészítésétől kezdve - megfelelő szakemberek ráállításával biztosított. A 6 évig folyó beruházási munka nagyságára jellemző, hogy általában 1.000 fő körüli kivitelezői létszám dolgozott rajta, de sokhónapos csúcsidőkben megközelítette a 2.000 főt is a létszám. 1973 szeptemberében már a középsor próbaüzemi indítására készültek, amikor a Martin-acélműben történt súlyos szerencsétlenség következtében életét vesztette Vályi Péter miniszterelnök helyettes, s egyidejűleg megsérült a gyár vezérigazgatója, dr. Énekes Sándor is. Érthető, hogy ebben a légkörben Diósgyőrben és az LKM-mel kapcsolatban a biztonságtechnikai szempontok rendkívüli rangra emelkedtek. Pedig már készen volt, s csak vezérigazgatói aláírásra vált az átadás-átvételi bizottságok szabályzata, melyet a jól bevált kohóátépítési átvételi bizottságok ta-