Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között
pasztalatai nyomán állítottak össze. (8 szakbizottság, egy főbizottság, a titkársággal koordinálta a munkát.) 1974. tavaszán Csépányi Sándor vette át a gyár vezetését, így a középsor felfuttatása és a finomsor üzembe helyezése már az O vezérigazgatósága alatt történt. A nagyberuházás végül is a módosított költségkereten és határidőkön belül valósult meg s a továbbiakban is igazolta az elvárásokat. ** * Az Ózdi Kohászati Üzemek fejlesztése tekintetében szintén országos egyetértés volt egy új fonom rúd-dróthengermű létesítésében. Ezt évi 300 ezer tonna kapacitásra, később bővítési lehetőséget is biztosítva a centeri térségre tervezték. Az ózdi gyárnak is nagy problémája volt a zsúfoltság, a városba való beszorítottság, ezért igyekeztek bizonyos tevékenységek, üzemek város-határon kívüli elhelyezésére. így Center térségében egy nagykiterjedésű új gyári telephely alakult ki. Itt tárolta a gyár az alapanyag nagy részét, s a Rúd-Drót-Hengermű 1972—1975 közötti megépítése mellett gondoltak arra is, hogy ott lehetőség nyílik különböző kohászati másod-harmadtermék gyártó üzemek telepítésére, sőt a későbbiekben metallurgiai üzemek kitelepítésére is. Az OKÜ vezetői összekötötték az RDH programjának elkészítését és előterjesztését egy sokkal kisebb költségigényű, de nagy gazdasági eredményt hozó fejlesztés, egy 325 ezer tonna éves kapacitású folyamatos acélöntőmű létesítésével. Az ózdiak nagyon sok külföldi utazással, tapasztalatcserével, a legszínvonalasabb európai cégek ajánlatait értékelhették, s az időben kissé előttük zajló diósgyőri problémákból okulva szocialista partnerekkel (a keletnémet SKET-tel és a csehszlovák ZDAS-sal) együttműködéseket hoztak létre. Végül is Schloemann - Concast - Zdas kooperáció jött létre, s ezzel el lehetett érni, hogy az alapvető technológiai import, berendezések beszerzése csak 4,6 millió dollárba került. Ez a nagyberuházás - ha az első GB-határozat 14 hónappal később születet is - ugyanannak a gazdaságpolitikai bizonytalanságnak a légkörében indult és folytatódott, mint az LKM Nemesacél Hengerműve. így a lényeges költségtöbblet elkerülése lehetetlen volt, bár itt semmiféle műszaki tartalomváltozás nem volt, amelynek ódiumát keresni lehetett volna. Célszerűen egymás mellett mutathatjuk be az 1970. február 5-i és 1973 év eleji GB határozatok idevonatkozó adatait. Megnevezés 1970. 1973. A fejlesztési költség ebből saját hozzájárulás 2.049 M Ft 652 M Ft 3.052 M Ft 652 M Ft Tőkés devizaigény 3,8 M dollár 4,6 M dollár