Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

resztül jelentettek ostromállapotot Diósgyőrben. Az említett 1969—1970-es programkészítések idején a hazai terveknek és költségvetéseknek csak 10— 15%-a állt még rendelkezésre, így a beruházó az eredeti - KGMTI által készített - beruházási javaslat adatait vehette figyelembe, s a kivitelezők odacsatolt árajánlatait. A kivitelei tervek és költségvetések szaporodása, a kivitelezőkkel megkötött szerződések olyan költségtöbbleteket jelentettek, melyeknek a vállalat saját fejlesztési alapjából történő fedezése egyre irreálisabbá vált. 1971 derekára, mikorra a költségvetési állomány elérte a 60%-ot az LKM már félmilliárdos nagyságrendű többlet költségigényt jelzett, s teljes részletességű felülvizsgálatot tartott. Minderről jelentést készített a minisztériumnak s tájékoztatta a Bankot is. Az alapos vizsgálat októberre már 905, 1972 januárra 1.163 M Ft várható túllépést tárt fel. Közben a Bank új GB. előterjesztés készítését szorgalmazta a KGM-ben, a minisztérium viszont arra próbálta rávenni a vállalatot, hogy az 1972-ben esedékes nagy volumenű szállítást késleltesse a SKET-nél, hogy ezzel az engedélyezett keret kimerülését későbbre halassza. Erre sem az LKM, sem a Bank nem volt hajlandó, mert a szerződés felbontásához és az igen kedvező árak megemeléséhez, tehát további költségnövekedéshez vezetett volna. Ilyen körülmények között az egyik bizottság a másikat érte, s decemberben a KGM már fegyelmi határozatot is hozott az LKM vezérigazgatója, műszaki igazgatója és gazdasági igazgatója ellen: fizetésüket 20%-kal csökkentették 2 évi, 1 évi, illetve félévi időtartamra, s ezalatt minden egyéb juttatásból is kizárták őket. Ezzel nem fejeződött be a tortúra, 4 hónapos KNEBvizsgálat következett, melynek zárójelentése 1972 május 30-án készült el. Főbb megállapításai: műszaki tartalom és beszerzési reláció-változás történt, mely a KGM utasítása nyomán jött létre, s az Állami Fejlesztési Bank is tudott róla; az LKM által készített beruházási program nem volt kellően megalapozott és dokumentált. Az arányosítási és átszámítási módszerek nem biztosítottak elfogadható eredményt; a KGMTI generáltervezői szerepe elbizonytalanodott, mindenesetre lényeges alátervezések történtek; az LKM által készített beruházási program nem volt kellően megalapozott és dokumentált; az arányosítási és átszámítási módszerek nem biztosítottak elfogadható eredményt; a KGMTI generáltervezői szerepe elbizonytalanodott, mindenestre lényeges alátervezések történtek; az LKM által kimutatott 380 M Ft-os árnövekedésnek csak a felét ismerték el; a felelősök körét kiterjesztették. A már elmarasztalt LKM felső vezetőkön kívül miniszteri fegyelmit, majd megrovást kapott a gyár fejlesztési főmérnöke is. Ugyancsak megrovásban részesültek a KGM korábbi és akkori Beruházási Főosztály vezetői, a KHMTI igazgatója, az ÁFB területi igazgatója is. Miniszteri és miniszterhelyettesi szinten is valószínűleg történt szemrehányás a kormány részéről, de ezt nem hozták nyilvánosságra.