Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
Bevezető
ért érzem az első személyben írás szükségességét, s ha elolvasod az utolsó bekezdésig, gondolom, megérthető. Szeretettel üdvözöllek!" A levélhez mellékelt első két fejezet - „részlet" - változatlanul jelenik meg, immár három év elteltével. Ami átsüt írásán: az ottlét, a „cselekvő résztvevő" személye, amely mondandóját legalább annyira hitelessé teszi, mintha lábjegyzetekben levéltári forrásokra hivatkozna. Az írás hangulatától most sem tudtam szabadulni, ez indokolta, hogy egy rajzos album - amely a Martin-acélmű rekonstrukcióját és az 1950-es évek elejének hangulatát megdöbbentő módon idézi - minden lapjával belekívánkozott (és bele is került) a kötetbe. Az írások hangulatát, hangvételét a „másik" megértése jellemzi, a szélsőséges véleményformálástól irtózik, ugyanakkor mindent precízen, pontosan és tisztán lát, s úgy cselekszik, ahogy azt az adott társadalom elvárja. Amikor nem számokkal, statisztikákkal érvel, hanem emberszerű tőmondatokban fejezi ki az „eredmény"-t, a „lelkesedés"-t, a „brigádmozgalom" hangulatának adottságát, a „tervteljesítés" merevségét és megváltoztathatatlanságát, azt, hogy a „cél" eléréséért a termelt mennyiség egyharmada selejt - egy korszak hangulatát idézi meg abban a sokszínűségben, amelyet csak az a korosztály érzett, amelyik (s valamennyi képviselője) a műszakot állva dolgozta végig a kemencék mellett. Baán István tanulmányainak szakszerűségéhez nem férhet kétség, az ezen túli megértéshez pedig tudnunk kell, hogy 1990 előtt, tehát a rendszerváltást megelőzően írta. Az általa használt fogalmakat, szófordulatokat, mondatszerkesztéseket sehol nem változtattam meg. Ezt azért sem tehettem, mert az 1980-as évek végén ő még hitt abban, hogy a kohászat ha nem is lesz a magyar gazdaság kiemelkedő sikerágazata, de nem is lesz „halálraítélt". Hitt a racionalizálásban, a technika és technológia fejlesztésével a létszámleépítésben, átképzésben, de abban nem, hogy tízezrek válhatnak munkanélkülivé. Baán István 1999-ben bekövetkezett halálával válaszolatlanul hagyott néhány - magának minden bizonnyal megfogalmazott - kérdést. Hogyan látta a diósgyőri kohászat, az 1953-as elnevezés idejétől fogalommá nőtt LKM jövőjét 1990-től. Vállalkozott-e volna arra, hogy - az előző évtizedek történéseihez hasonló pontossággal, precizitással, előrelátással - megírja az 1986-tól eltelt másfél évtized történetét? (Egyáltalán lesz-e valaki, aki megírja majd ennek a korszaknak a történetét. Egy 2001. július 7-i dátummal megjelent írás ilyen címen adott áttekintést az utóbbi évtized eseményeiről:
