Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kricsfalvi Jenő: A Gränzenstein altárna története és műszaki leírása

A Granzenstein-altárna története és műszaki leírása KRICSFALVI JENŐ A Diósgyőri Vasgyáraknak a Garadna—Hámor-völgyből, a Szinva-Pereces-völgy találkozásánál való elhelyezésénél döntő befolyással bírt az a körülmény, hogy már 1890 táján megkezdett kutatómunka eredményeképpen ismeretessé vált a Diósgyőr, Parasznya, Varbó községekben fekvő hatalmas szénvagyon. Ezen terület megkutatása, majd 1859-ben történt adományozása, napjainkig meghatározta az itteni terület feltárását, a tárók nyitását. A Diósgyőri Vasgyár jelenlegi helyén való építkezések megkezdése előtt, már Perecesen az I. sz. telepen több táróval folyt a művelés. A szenet szekéren vitték a Garadna-Hámor-völgyében lévő gyárakhoz. Ugyancsak ez időben a Pálinkás-tetőn, mint vízválasztón túli szénterületen folyt a II. sz. telepen a Wiesner I—IV., Bálint I., II. sz. tárók művelése és a IV. sz. telepen a Schauchenstusl, Röszner és Adriányi tárók termeltek. Ezen jobb minőségű szénnek a vasgyárakhoz való szállítása céljából köves utat létesítettek a bányáktól Pálinkás-tetőn át az Egésköpüs-völgyben, melyhez csatlakozott az Ortás-tetőn vezetett köves út a IV. telepet művelő táróktól. Ez az út ma is fellelhető. Az út vége a mai lillafüredi műúthoz csatlakozott. A szénnek a szállítása tehát igen körülményes és drága volt, mert igen sok szekérfuvart igényelt, másrészt távol volt a vasgyáraktól minden szénbánya. A Diósgyőri Vasgyárak átszervezését 1867. évben a pénzügyminisztérium elhatározta. A pénzügyminisztériumban ekkor nevezték ki Pech Antal okleveles bányamérnököt a bányászati ügyosztály vezetőjéül, miniszteri titkár minőségben. Legnagyobb eréllyel fogott hozzá az eléggé elhanyagolt bányászat és kohászat rendbe hozásához. így foglalkozott számtalan problémája mellett a Diósgyőri Vasgyárak átszervezésével és a hozzátartozó bányák szállítási problémájával. Pech Antal ez irányú munkásságát bizonyítja „A Diósgyőri uradalom kőszén birtokának helyzeti térképe". Ez a térkép 1867. május 26-án kelt és Pech saját kezű aláírásával van ellátva. A térkép községenként feltünteti az akkor még adományozott bányatelkeken belül az összes tárók, bányák nyitópontjait. Ez a felvétel képezte az alapját az altáró telepítésének. Érdekessége még a térképnek, hogy az összes feltáró pontok magasságát meg-