Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)
Magyar András: A perecesi „Bányamécs" Dal- és Műkedvelő Egylet olvasókörének története
ból az tűnik ki, hogy a legnépszerűbbek Jókai művei voltak. Előkelő' helyet foglal el Szabó Dezsó „Elsodort falu" című regénye is. 1936. június 20-án a magyar írók Lillafüreden tartották a kongresszusukat. Találkoztak az üzemek dolgozóival, és a Miskolci Nemzeti Színházban nagyszabású irodalmi estet rendeztek. Ezt követte az úgynevezett „Miskolci Hét" című kulturális program, amelyen részt vettek a „Bányamécs" működő tagjai is. Budapestről és az ország különböző helyeiről a miskolci hét alkalmával „filléres vonatokat" indítottak Borsod székhelyére. Meglehetősen eleven volt tehát a kulturális élet, de hiányzott egy jól felszerelt könyvtár. A helyi lapok ismételten sürgetik egy „modern színvonalon álló közkönyvtár létrehozását." Az egyleti könyvtárak a legkülönbözőbb forrásokból gyarapszanak. Pl. 1930 decemberében Móricz Zsigmond levelet küld a vasgyári egyletek könyvtárainak, amelyben „Egy akol — egy pásztor" című könyvét ingyen felajánlja nekik, s köztük a „Bányamécs" olvasóinak is. Szász László miskolci könyvkereskedő pedig 70—80 százalékos árengedményt és több havi részletfizetési kedvezményt ajánl fel a könyvtáraknak. 1938-ban megépül a perecesi szabadtéri színpad. Színművektől az operáig, vígjátéktól a tragédiáig szinte mindent játszanak itt a „Bányamécs" színjátszói. A szabadtéri játékok vendégkönyve megtelik aláírásokkal és dicsérő nyilatkozatokkal. A második világháború kitörése után, az 1940-es évek elején ismét ritkulnak az összejövetelek és rendezvények. A belügyminiszter tilalmi rendelete miatt sokszor elmarad egy-egy összejövetel vagy előadás. Elnémul a dalárda hangja is. A csendet nagy ritkán csak valamilyen rendkívüli vagy tragikus esemény szakítja meg. Ilyenkor mindig elhatározzák, hogy a munkáskultúra e hagyományát nem hagyják elsorvadni, hanem tovább ápolják, de az egyleti élet a háború végéig lényegében stagnál. 1945-ben a „Bányamécs" könyvtárának örökségét az üzemi tanács veszi át. Névlegesen ugyan 1948-ig még megtartja önállóságát, de szervezetileg a szakszervezeti bizottsághoz tartozik. A könyvtár helyiségét 1945-ben feldúlják, az értékesebb könyvanyagot pedig széthordják. A korábban kikölcsönzött könyveket nem vitték vissza a könyvtárba az olvasók. így Zádor Imre tanító, aki 1947-ben átveszi a könyvtár vezetését, alig tud 800 kötet könyvet összeszedni. Új könyvek beszerzése a könyvárak horribilis emelkedése miatt volt lehetetlen. A „Szén és Acél" című folyóirat írja:
