Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Magyar András: A perecesi „Bányamécs" Dal- és Műkedvelő Egylet olvasókörének története

„...az egész magyar kultúráiét veszélyes válságát készíti elő a könyvek árának szédületes emelkedése. A karácsonyi könyvvásárlásokat 1300-1500 szorzószám mellett sem lehet eszközölni. A könyv a dolgozók számára már elérhetetlen. Ezáltal a magyar könyvtárak jobban elzárják a dolgozókat a tudástól, mint az ókori Egyiptom törvénye, mely halállal büntette azt, aki a rabszolgát olvasni megtanította".

14 A szakszervezeti bizottság egyik, 1946-ban tartott ülésén önálló napirendként foglalkozott a kulturális élet, az oktatás, a továbbképzés kérdéseivel. Sok szó esett itt a könyvtár helyzetéről és további sorsáról is. A helyi sajtó újból felvetette az 1920-192l-es gondolatot: Közkönyvtárat Nagy-Miskolcnak! Az üzemi lapok olyan könyvtárak létrehozását sürgették, ahol az állománynak 85-90%-a szakirodalom.

15 1947-ben felújították a perecesi szabadtéri játékokat. Festői környezetben és nagy érdeklődés mellett adták elő az „Arany hattyú" című nagyoperettet. 1947-ben megalakult az Eszakmagyarországi Munkásegyletek Szövetsége, amely egyforintos egységes helyárral „népi" előadásokat szervezett. Megindult a kultúrmunkások, könyvtárosok képzése, a szakszervezeti tanács 1947 decemberében tíznapos könyvtárosképző tanfolyamot szervezett Budapesten. Biztatóan fejlődött tehát a kulturális élet, ennek keretében a könyvtári munka is, de a legnagyobb gondot most is a megoldatlan helyiségproblémák jelentették. Az 1876-ban épült újakna helyiségeit már 1926-ban kulturális célra adták át, a könyvtárat azonban akkor sem tudták megfelelően elhelyezni. Több alkalommal is költöztették, de végül csak az 1967-es év hozott lényeges változást. A bányaüzem anyagi támogatásával ekkor kezdték el az új könyvtárhelyiség építését, amely 1968 végén készült el. A 15.000 kötetes és korszerűen berendezett könyvtárat 1968. november 1-én adták át a tízezer lakosú bányatelep dolgozóinak. Az a pici láng tehát, amelyet 1906-ban Lauday János bányatelepi tanító gyújtott meg, azóta is ég és világít. Fényénél a nehéz munkában elfáradt bányászok és hozzátartozóik művelődnek, szórakoznak, ápolják a munkáskultúra régi hagyományait és szeretettel őrzik a „Bányamécs" alapítójának emlékét. 14 Szén és Acél, 1946. 15 Szén és Acél, 1947.