Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán Istuán: A perecesi „Bányamécs Egylet"-től az „Új Bányamécs Baráti Kör"-ig

A „Bányamécs" zászló avatása Perecesen, 1933. aug. 27. működéshez, melyet megkapva lendületet kapott a kis közösség élete. 1927-ben már mintegy 1000 koronát tudtak könyvvásárlásra, folyóirat beszerzésre költeni. A Bányamécs tevékenysége a háború idején szünetelt. Ebben az idól)en nem tartott semmilyen rendezvényt, arra törekedett, hogy segélyezze a hadbavonultak családjait. 200 tárgyat és 350 korona készpénzt gyűjtöttek össze részükre. Amikor 1915-ben országos mozgalom indult az elpusztított falvak újjáépítéséért, 600 koronát szedtek össze erre a célra. Az 1917-ben tartott szüreti mulatság 800 koronás bevételét a perecesi hadiözvegyek között osztották szét. 1920-ban a színjátszók bemutatták Vidor Pál: A vörös sapka című színművét, Gábor Andor: Majd a Vica című vígjátékát. A világháború utáni súlyos helyzetben nehéz évek következtek a Bányamécs életében. Rendkívüli körülmények közt kellett biztosítani a további működést. 1920. március 11-én megtartott XIV. rendes közgyűlés jelentó's állomás volt az egylet életében. Határozatot hoztak, hogy az Olvasókör nevet vegyék fel. Jellegében ez olyan változást eredményezett, hogy nagyobb szerepet kapott a könyvtár, a folyóirat-olvasás. A zenekar élére is új karnagy került, s elkezdte munkáját a dalárda is. Későim újra súlyos esztendők következtek a bányatelep életében, amelyek a Bányamécs munkáját is megnehezítették. Leállították az új akna üzemeit, s emiatt