Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán Istuán: A perecesi „Bányamécs Egylet"-től az „Új Bányamécs Baráti Kör"-ig

sokan a Vasgyárba, Ormospusztára, Múcsonyba költöztek. Újra széthullott az egylet. Lauday János szavai is ezt a hangulatot idé­zik: „akik ittmaradtak, annyira elcsüggedtek, hogy dalolni is elfe­lejtettek." 1933. szeptember 3-án azonban már impozáns keretek közt zajlott le a Bányamécs zászlószentelésének ünnepe. Ebben az idő­ben azonban a gazdasági világválság réme fenyegetett, egyre ke­vesebb jutott kultúrára. A könyvvásárlásra szinte semmit nem fordítottak. 1938-ban megépült a szabadtéri színpad. A vendégkönyv lenne igazi szószólója ennek az időszaknak. Színmű, operett, opera, tra­gédia szerepelt műsorán. Látogatottságát, népszerűségét a háború szakította meg. A könyvtár sorsa 1947-re siralmas képet mutatott. Alig 800 kö­tetet szedett össze Zádor Imre tanító. Ekkor kezdte meg ismét éle­tét a szabadtéri színpad is, mintegy felocsúdva a háborús sebek­ből. Az Arany hattyú című nagyoperett volt a nyitány, s számtalan szebbnél-szebb darab követte, míg végleg el nem némult a dal eb­ben a festői környezetben. A „Bányamécs" megalapítója 1933-ban vonult nyugdíjba az egylettől. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen visszate­kintve az egylet küzdelmes, de eredményes múltjára, a következő­ket mondta: „Ócskavasba kerültem, de nem akarok ott megrozsdá­sodni". Volt öröm, volt siker, de ezt mindig gátolta valamilyen ne­hézség. „A »Banyamecs« tevékenysége alatt sok sebet kapott, hol kezét, hol lábát vágták le, de a benne levő életképesség, a munká­sokhoz való ragaszkodás mindig megóvta az elpusztulástól, s a romokon is mindig lelkes gárda kovácsolódott össze". Lauday Já­nos 1952. december 8-án halt meg, az általa alapított dalárda és zenekar kísérte utolsó útjára. A bányavezetés elköltözése következtében az 1960-as évek de­rekától gyakorlatilag minden közösségi működés megszűnt. A la­kótelep a Miskolc Városi Tanács hatáskörébe került. Pereces lakossága nagyon hiányolta az öntevékeny közösségi életet, így 1988-ban lelkes lokálpatrióták megalapították az „Új Bányamécs Baráti Kör"-t. Az akkori városi tanács ezt örömmel fo­gadta és elősegítette az egyesület működési helyének megoldását. Kézenfekvőnek látszott, hogy a régi idők legjelentősebb színhely­ének, a Szabadtéri színpadnak közvetlen közelében, a múlt szá­zadban épült, később orvosi rendelővé alakított, de már romossá

Next

/
Oldalképek
Tartalom