Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kovács Loránd: A perecesi (Diósgyőr környéki) szénbányászat kialakulása

11 bányász hősi halála a Pereces-barossaknai halálalagútban Egy kisiklott vagon kiszakította a taroszlopokat és a lezuhanó földtömeg maga alá temette a szerelvény két személykocsiját. Erélyes nyomozás folyik a felelősség megállapítására Az alagút építményének, az avult pályatestnek és a túlhasznált vasúti kocsiknak azonnali felülvizsgálását követeljük! „Szerencse fel, szerencse le - ilyen a bányász élete." Milyen mélységes igazság. Megint újra a bányászhősökre leselkedő ezernyi veszedelemre kell gondolnunk, amikor itt állunk kilenc derék, perecesi bányász összezúzott holtteste mellett és halljuk, hogy két eltűnt társukat eddig hiába keresték az éjszakai katasztrófa után. A munka újabb 9 hősi halottja fekszik kiterítve a kis kápolnában! A 8 órás műszakon keresztül, mint minden nap hősiesen küzdöttek a föld mélyén, állandó életveszélyt jelentő' munkahelyükön a feketegyémánt elhódításáért, hogy szenet, minél több szenet adjanak az országnak, hozzájáruljanak az ország gazdasági életének táplálásához. Verejtékükkel locsolták küzdelmes munkahelyükön a föld kincsét és most a borzalmas tömegszerencsétlenség életüket követelte a küzdelmes, dicsőséges munka oltárán. Ali hős bányász tragédiája újabb véres és rettenetes vádirat a múlt felé. Vádolja a rabló és könyörtelen bányakapitalizmust, amely csak a termelést hajszolta, mit sem törődött azonban a dolgozók életével, munkaerejével. A barossaknai alagutat úgy építették annakidején, hogy az alagútnak egyáltalán nem minősíthető, állandó életveszélyt jelent a rajta keresztül szállított bányászoknak, a mozdony vezetőjének és a beosztottjainak. A múlt bűne az is, hogy az alagutat később sem szélesítették ki, nem tették biztonságossá, majd rázúdították a szerencsétlen országra és a kizsákmányolás alatt nyögő rabságban tartott magyar népre a véres pusztító háborút, amelynek rombolása után a magyar demokrácia újjáépítő jóakarata és szándéka még nem terjedhetett ki odáig, hogy az évszázados bűnöket egyik hónapról a másokra, az egyik évről a másikra eltörölje és helyette a dolgozók érdekeinek szolgálatától sugalmazott országvezetés szellemében itt is elvégezhesse a szükséges újjáépítéseket, a régi helyett új, biztonságos alagutat építsen, újjal cserélje fel az elavult, szállítási eszközöket, új szállítási módozatról gondoskodjék. De a halott bányászok megmerevedett ujjal vádlóan mutatnak azok felé is, akik az alagút és azok felé is, akik az alagút és a gördülőanyag, szállítóeszközök jelenlegi állapota mellett sem követtek el mindent, hogy kellő elővigyázatossággal, állandó gondos vizsgálatokkal elejét vegyék a most bekövetkezett tragédiának. A hősi halottak özvegyei, sok apró és nagy gyermeke jajveszékelve, összetörve a váratlanul lecsapó balsors borzalmas súlya alatt, családfenntartó, kenyérkereső nélkül maradtak. És ezért valaki, valakik felelősek! A felelősek felkutatására már folyik a nyomozás és a felelős, gondatlan vagy bűnös személyeknek el kell venniük, megérdemelt súlyos büntetésüket!