Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kovács Loránd: A perecesi (Diósgyőr környéki) szénbányászat kialakulása

A büntetés nem adhatja vissza a hősi halottak életét. - Nem törölheti le a könnyet az özvegyek és árvák személyről, nem gyógyítja be a bányászfeleségek és gyermekek szívén ütött mély, fájdalmas, gyötrelmes sebeket. De ennek a lesújtó tömegszerencsétlenségnek fájdalmában, a munka hősi halottainak összeroncsolt holttestei előtt kell felvetnünk, hogy minden áron, minden eszközzel meg kell tenni azokat az intézkedéseket, végre kell hajtani azokat a munkálatokat, amelyek biztosítják, hogy hasonló szerencsétlenség ezen az alagút vonalon mégegyszer ne fordulhasson elő. A szerencsétlen áldozatok holttesténél a jövő felé, az életben maradtak felé kell fordulni elővigyázatos gondoskodással! A rémület éjszakája Pénteken este 11 óra tájban riasztó hír verte fel Pereces-bányatelep éjszakai nyugalmát. -Az alagútban rászakadt a fóld a munkásvonatra...! Mint megbolygatott méhkas, szinte egyszerre ugrott talpra az egész község. Rohantak az alagút felé. Megmozdult a bányászszív, minden épkézláb ember ott akart lenni, hogy segítségére siessen bajbajutott bányásztárainak. Az alagút szája előtt az asszonyokat és gyermekeket visszatartották. A sötét éjszakában sírás, jajveszékelés töltötte be a levegőt. Közel 100 embert vártak vissza a 10 órakor befejeződő műszakból Barossaknáról, akiknek a vonattal kellett jönniük. A tanácstalan, kétségbeesett asszonyok tördelték kezüket, a gyerekekre átragadt az izgalom és kétségbeesés, hangos sírással kapaszkodtak anyjuk szoknyájába. Az alagút fölött lévő hegyen keresztül ekkor megérkezett a műszakból hazafelé tartó hányások egy nagyobb csoportja. Ok is a vonattal jöttek, de megmenekültek, ők hozták a hírt, hogy mi is történt az alagútban. Földszakadás, pánik a mérgezett levegőjű alagútban Fél 11-kor indult el a vonat Barossaknáról. A kis mozdony 13 vas szeneskocsit, mögötte 9 fából készült személykocsit hozott a több mint 2.300 méter hosszú alagúton keresztül. Óriási rázkódás után pontosan az alagút közepén a vonat hirtelen megállt. Borzalmas erejű robajt hallottak, az alagút falai a hang erejét megsokszorozták. Az előttük levő személykocsikat többé nem látták, teljesen eltemette azokat az alagút tetejéről lezúdult irtózatos mennyiségű vizeshomok és föld. A két első személykocsi került föld alá. A többi kocsiban pánik tört ki, asszonyok és lányok is jöttek, a páni félelemben kiáltozni kezdtek. A félelmet és rettegést még fokozta az, hogy a lehetetlen és ostoba módon épített alagutat mindig füst és széngáz önti el, valahányszor vonat halad rajta keresztül. Normális áthaladás esetén is fullasztó és mérgező itt a levegő. Most, hogy a vonat megakadt, hosszabb időt töltöttek a füstben és gázban, sokan rosszul lettek és emiatt is, félelmükben is segítségért kiáltottak. Menekülés a halál torkából A férfiak kipréselték magukat a személykocsikból. Nem könnyű feladat ez, ebben a bűnösen épített alagútban. A személykocsik oldalán jobbra és balra mindössze 7,5-7,5 centiméter távolság van az alagút faláig. A lélek jelenlétüket megőrző bányászok a gyötrő helyzetben kezüknél, lábuknál fogva húzták ki a hazatérő bányászokat, férfi és nőmunkásokat, akiknek kocsiját már fenyegette a földomlás.