Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kovács Loránd: A perecesi (Diósgyőr környéki) szénbányászat kialakulása

kai legalább 500 mázsa kőszenet küldjön vissza. Igazgató urat pedig utasítom, hogy ezen kőszénnel Rhónitzon személyes felügyelete mellett kísérleteket tétessen."

4 A miniszteri rendeletnek megfelelően 1870-ben megkezdték Magyarország leghosszabb alagútjának, a 2330 méteres Gránzenstein-altárónak a kivitelezését, hogy elérjék a perecesi hegy túloldalán fekvő Wiesner-, Adriányi- és Scheuchenstuel-tárókat. Az alagút kihajtását 1887-ben fejezték be. Az alagút 94 évig működött és 14 millió tonna szenet szállítottak rajta. Az alagút kihajtásának idejére esik a több országra kiterjedő, széles körű gazdasági válság, amely természetszerűleg érintette a nyersvas termelést és az azt kiszolgáló bányászatot is. A széntermelés csak 1877-ben érte el az 1872-es szintet, az acéltermelés pedig az 18721874-es stagnálás után rohamosan visszaesett és még 1880-ban sem érte el az 1872-es csúcsot. 1873-tól hiába próbálta meg Pech Antal, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Selmecbányái bánya-főigazgatóság főtanácsosa korszerűen megoldani a válságot azzal, hogy további fejlesztést hajt végre. A beruházásra nem volt pénz. Pech álláspontja csak 1879-ben igazolódott, amikor a vasgyár üzembe állítja az első Martin-kemencét.

5 A gyárat 1880-ban a Budapesti Államvasutak Gépgyárhoz csatolták. Ez a változás mind a gyár, mind a bánya fejlődésére jó hatással volt. A 80-as években kezdődő vasút-államosítási folyamat következtében jelentős mértékben felgyorsult a vasútvonalak építése, amely igényelte a sínszálak gyártásának fokozását.

6 A vasgyár szénigénye 1881-ben már meghaladta az évi 100 ezer tonnát, a bányák összkapacitása azonban csak 103 ezer tonna volt. Ezen feszültség feloldására nyitják meg Magyarország akkori bányáinak legkorszerűbbikét a Baross-aknát. Az akna mélyítését 1882-ben kezdték a perecesi hegy túlsó oldalán Parasznya határában. A feltárást Joós István (1855-1915) bányamérnök végezte, aki 1882-ben került Diósgyőrbe. O tekinthető a diósgyőri nagyüzemi bányászat megteremtőjének. Szakmai karrierjét az alábbi adatok dokumentálják: 1888-ban főmérnök, 1899-ben felügyelő, 1906-ban főfelügyelő, 1911-ben pedig az állami szénbányák igazgatója lett.

7 Baross-akna 1893-ban 200 ezer tonnás évi rekordter4 Kövér László: Perecesbánya története 1867-1919 (kézirat) 1983. 16. p. 5 Fejezetek Pereces történetéből (szerkesztett kézirat, 1993) 01/3. rész. 6 Kövér L., i. m. 1983. 19. p. 7 Kövér L., i. m. 1983. 19. p.