Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kovács Loránd: A perecesi (Diósgyőr környéki) szénbányászat kialakulása

IV. telep: átlagos vastagsága 0,5-2,6 m. Öngyulladásra hajlamos. Diósgyőr környékén „Scheuchenstuel" majd „Adriány"-telepnek nevezték. V. telep: nem műre-való, az Adriányi-telep mint „főtelep" kísérőtelepének nevezték. A perecesi bányák feltárása megelőzte az új gyár építését, de a bánya igazgatását kezdettől fogva a gyár igazgatója végezte, mivel a perecesi bányatelep és a tárók a vasgyár tulajdonában voltak. A perecesi bányatelep első műszaki vezetője Glanzer Miksa lett. (O korábban a rhonitzi vasgyár igazgatója volt.)

3 A perecesi bányászat fejlődését alapvetően a diósgyőri új vasgyár építése és szénigénye határozta meg. A régi gyár az 1860-as évek közepétől már elavultnak számított és a faszénnel való tüzelés miatt rendkívül gazdaságtalanul termelt. Egy 1864-ben kelt jelentés szerint „teljesen indokolt az az állítás, hogy a diósgyőri vasmű hanyatlása azzal a körülménnyel van összefüggésben, hogy a vas finomítása faszénnel történik frissítés útján és az túl drága, míg az ózdi vasművek, melyek barnaszenet használnak fel a finomításnál, sokkal eredményesebben tudnak termelni. A kőszénfelhasználás bevezetése azonban jelentős beruházásokat kívánt volna, amelyeket pedig a kormányzat nem akart vállalni, ezért inkább úgy döntött elárverezteti a gyárat. Ám ez sem hozott megoldást, mivel nem akadt a gyárra vevő. A fordulatot végül a kiegyezés idején bekövetkezett politikai változások hozták meg. Az állam elhatározta egy új vasgyár létesítését, melynek helyéül a Miskolc és Diósgyőr közötti kincstári területet jelölték ki, tekintettel az itteni jelentős kőszénkészletekre is. Lónyai Menyhért, a kiegyezés után alakult magyar kormány pénzügyminisztere 1868. február 5-én rendeletet adott ki a Diósgyőri-Vasgyár új helyre telepítéséből Garadnahámori völgyből. Ezen miniszteri rendelet részletesen foglalkozik a vasgyár szénellátásának ügyével is, az alábbiak szerint: „A vasútvonalra nézve, mely a gyártól a kőszénbányákhoz tervezendő, figyelmeztetem igazgató urat, hogy úgy intézze ezen vonal tervezetét, miszerint azt a diósgyőri völgyben az országút szintjén lehessen minden nagyobbszerű költség, töltés vagy viadukt nélkül átvezetni. Ezen vonal kettős vágánnyal felviendő a felső 2. Mátyás-tárnáig a Pereces völgybe, a ternyei völgyben lévő Erzsébet-aknánál 3 Lehoczky A., 1965 I. k. 64. p.