Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kricsfalvi Jenő: A Gränzenstein altárna története és műszaki leírása

Az altárnában közlekedő jármüvek. Az altárnában annak létesítése után fából készült 1 tonnás, később 2 tonnás raksúlyú vasúti kocsiban történt a szénszállítást, lóvontatással. Az altárna szállítását 1882-ben gó'züzemre való áttéréskor Wöhlert-gyártmányú 110 LE-s különleges alacsony építésű 4 db mozdonnyal bonyolították le, mely eltéróleg a többi gó'züzemű mozdonytól sátorral eredetileg ellátva nem volt. Sátort csak az 1920-as években szereltek rá. A gózüzemre való áttérés után 1898-ban 40 db vasúti szénszállító kocsit, 8 db fás kocsit és 16 db alagúti személykocsit szereztek be. Ezek a kocsik már úgy készültek, hogy az altárna űrszelvényét maximálisan kihasználják. Ugyanezen kocsitípusok közlekedtek 1957-ig és csak annyiban történt változás, hogy a 12 személyes fémhelyű személykocsik kiselejtezést nyertek és helyettük 5 db, 40 személyes forgózsámolyos személykocsit helyeztek üzembe. Az altárnában a teher- és személyszállítás nem volt különválasztva, vegyesvonatok járatása megengedett volt. Az 1916ban 10.810. szám alatt jóváhagyott Forgalmi Utasítás és altárnára vonatkozólag a menetsebességet 18 km-ról 9 km-re írja eló' és az altárnán keresztül személyszállításban szigorú korlátozást léptet életbe. Az altárnában a szabványos járművektói eltéró'en még egy kézzel tolt űrszelvényvizsgáló kocsi is közlekedett naponta egyszeri oda- és visszatolással. Az űrszelvény vizsgálókocsi hossza megegyezett az altárnában közlekedő gó'zmozdony hosszával és keresztszelvénye is megegyezett a gó'zmozdony sátorszelvényével. Ezen űrszelvény vizsgálókocsin elól és hátul, oldalt és fönt rugóval működtetett tapogató karok voltak elhelyezve, melyek ha az altárna biztosító íveihez hozzáértek, csengő' jelzést adtak. Ilyen feszes vizsgálatra azért volt szükség, mert az altárna űrszelvényében a mozdonysátor, illetve a közlekedő' kocsik szekrénye és az altárna oldalfala között alig volt néhány cm köz. A táróíveknek legkisebb elmozdulása, vagy a vasútnak a talpduzzadás következtébeni színtestből való elmozdulása azt eredményezte, hogy a mozdonysátor vagy a kocsik a biztosító szerkezethez hozzáérnek. Az altárnában előfordult üzemzavarok, balesetek ismertetése. A fentiek alapján leírt altárna üzeme nem volt veszélytelen, mert egyrészt a gó'zmozdony által termelt füst az altárnában tartózkodó emberekre nézve veszélyt jelentett, másrészt a szűk szelvény miatt az esetleg bent tartózkodó és búvófülkében megbújni nem tudó