Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Lovász Tivadar-Pál István: Sportélet Perecesen

Kézilabda női csapat NB II. keleti csoportjának bajnoka és három esztendeig tartott az NB l/B-s tagság. Volt más - figyelemre méltó - siker is. Az egyik a Diósgyőri VTK által Diósgyőrben rendezett torna végeredménye, ahol a két csapatot indító perecesiek „csikó" csapata okozta a legnagyobb meglepetést. A szinte cserejátékosok nélkül felálló, zömmel ifjúsági korúakból álló együttes első lett a tornán, megelőzve a Miskolci Bányász I., és a DVTK jó erőkből álló legénységét. Igazolt esete és szép fegyverténye volt ez - többször oktalanul elmarasztalt ellenvéleményeként — az utánpótlás nevelés helyességének. A másik bravúr Szegeden történt, ahol a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében, több napos nemzetközi mérkőzés sorozat végén tornagyőztes lett a Miskolci Bányász, maga mögé utasítva Szeged szovjetunióbeli testvérvárosának kitűnő erőkből álló csapatát és a házigazda szegedieket. Néhány év kellett csak ahhoz, hogy az „aranykort" visszaesés kövesse. 1973-ban ismét NB II.-ben folytatta szereplését a Miskolci Bányász, később létrejött egy kényszerfúzió Borsodi Bányász néven. Változó néven - közte Lyukóbánya elnevezéssel - még maradt valami a perecesi „színekből" és szívből — de a mérkőzéseket már nem Perecesen játszották. Közeledett a befejező időszak, amely Pereces kézilabdázásának végét jelentette.