Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán István: Emlékképek a perecesi színjátszás történetéből

Emlékképek a perecesi színjátszás történetéből BAÁN ISTVÁN Nagyapám egy gyulavári uradalmi iskola tanítója volt, amikor miskolci rokonai Diósgyőr-Vasgyárba csábították a múlt század utolsó éveiben - apám még ott született -, s ugyancsak gyulavári születésű és lakos volt Lauday János, akit utódjaként megnyert, s szeretettel ajánlott be tiszttartóinak és tanítványainak — miután budapesti színészkedési próbálkozását feladva - például a Nemzeti Színház színpadán Petur bán szerepe után - visszatért szülőföldjére. S ez a nagyszerű ember két év múlva - gondolom nem véletlenül —, már a diósgyőri Jószerencse főrendezője, majd a perecesi igazgató-tanítóként a Bányamécs megalapítója lett. Megemlékezésem tulajdonképpen a szabadtéri színjátszásnak szól, de ennyit el kellett mondani Pereces és kultúrája kezdeteiről, s említést kell tenni a bányatelep új aknai dísztermében, többnyire Lauday János által rendezett mintegy 15 darabról. A harmincas évek derekán rendkívüli vállalkozásba kezdhetett az egész perecesi kultúrgárda. A bányaüzem vezetőségének szeretet teljes, gondos és hathatós támogatásával. Az Erzsébet-emlékfák által övezett festői szépségű téren, az erdős hegyoldal terepadottságaiba illeszkedve kialakították a szabadtéri színpadot zeneárokkal, nézőtérrel és kitűnően felszerelt műszaki toronnyal. Valóban Pereces minden jellegű kultúrgárdáját mozgósította ez a lehetőség és a feladat több, mint negyedszázadon át. A színjátszók új és új tehetségeket vonzottak maguk köré, a dalárda kitűnő énekeseinek számos darabban a színpadon volt a helyük. A perecesi zenekar azokban az években már osztályon felüli szintre fejlődött. A szimfonikus zeneművek előadásában gyakorlott zenészek - karmestereikkel az élen - a színházi zenekaroknál föltétlenül magasabb színvonalon játszották az igényes operett és daljáték számokat, nem beszélve a jóismerős, jóbaráti színészekhez való kötődésről. Ez a kapcsolat nagyszerűen hatott vissza a szereplők ének-, játék- és tánckultúrájára is. Későbbiekben intézményesen kapcsolódott be a már szakszervezeti kötelékben alakult népi tánccsoport is. Sőt a sportolók sem maradtak ki ebből a népmozgalomból: a többszörösen Fradit verő