Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Joó Tibor-Sólyom Dezső: A diósgyőri pálos kolostor
Az előzőekben vázolt tervrajzi ismeretek után szükségszerű és célszerű az összehasonlítások elvégzése, a további kutatások érdekében is kívánatos következtetések rögzítése. A középkori eredetű pálos kolostor-településeknek sajátos alaprajzi sémája volt, amely alapvető sajátosságaiban a koldulórendi kolostor- és templom-alaprajzokat követte. A diósgyőri kolostort elég nehéz e típussal összehasonlítani, mert - miként azt az előzőekben is vázoltuk - a középkori kolostor maradványainak csak részbeni felhasználásával épült újjá a XVIII. században a középkorinál kisebb méretben és egyes részek elhagyásával, s bár az újjáépült kolostor temploma is keletéit, adottak a közepén kúttal ellátott négyzetes udvart három oldalról kerengővel körülzáró szárnyak is, szokatlan módon a templom nem a kolostor déli oldalán áll, hanem az udvar keleti oldalán középen, mellette délre is kiépített cellasort stb. találunk, a kis templomnak nyugati főhomlokzata az udvarra néz. Az újjáépített kolostor azonban még így is kétségkívül a XVIII. századi pálos építési normákban ismertetett megoldásoknál 63 korábbi jellemzőket mutat. Az ismertetett alaprajzok is nagyon sok rendi sajátosságot mutatnak, bár a minden téren megnyugtató megítéléshez és összehasonlításhoz feltétlenül szükségszerű lenne a tervezett feltárás, a középkori - több mint két évszázadon át működött - kolostor teljes kiterjedésének és elrendezésének tisztázása, a szerzők által feltételezett középkori pálos templom és a XVIII. század harmincas éveinek végén helyre nem állított többi rész hajdani alapjainak legalább néhány kutatóárokkal való feltárása. A keletéit templomocska, a belső zárt kolostorudvar, a quadrumkút, s a gazdasági részeknek a kolostor északi szárnyán való elhelyezése így is igazolja a pálos rend középkori építészeti gyakorlatának itteni érvényesülését. A XVIII. század végi adatokból és az építmény maradványokból rekonstruálható mintegy 50x40 méteres kiterjedésű zárt épülettömeg is megfelel a jelentősebb pálos kolostorok szokásos alaprajzi méreteinek. Hiányzik azonban a középkori pálos kolostorok legjellegzetesebb eleme, a déli oldalon álló templom, amely általában sokszögzáródású szentélyével mintegy 4 méterrel szokott a kolostor keleti homloksíkjából kiugrani, nyugati főhomlokzatával pedig a kolostor nyugati homloksíkja mögött marad és az így keletkező beszögellő kis térségről szokott nyílni a kolostor déli homlokzatszakaszán a kolostorbejárat. A jelenlegi építmény déli oldalán ez esetben is kiadó63 A pálosrend tervrajzai. O. L. Tervtár, T/16.13-37.
