Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Joó Tibor-Sólyom Dezső: A diósgyőri pálos kolostor
dik egy kolduló rendi alaprajzi típusú szerzetesi templomnak a helye, s a feltételezett templomot valószínűsíti az is, hogy annak nyugati végéhez vezetne ki a még a barokk alaprajzokon is megvolt nyugati kerengő' folyosó, s a kolostor ettől nyugatra eső déli homlokzati falszakasza, valamint a templom nyugati főhomlokzata behatárolja a szokásos kis teret, s meghatározza a kolostor főbejáratának a helyét is (éppen a kerengőfolyosó végén). Hiányzik az eddig ismert és ismertetett alaprajzról az észak-déli kerengőfolyosó egyik része és az előzőekben templomnak, kis templomnak nevezett résztől északra - a leltárban nagy udvarnak, vagy előudvarnak nevezett részen - korábban nyilvánvalóan kiépített rész is. Meg kell említenünk azt is, hogy a kolostortemplom közvetlenül csatlakozó déli elhelyezésének ellene mond a XVIII. századi alaprajznak a déli cellasora; amely a kerengőfolyosó és a déli templom közötti elhelyezésben nyilvánvalóan nem létezhetett. Hangsúlyozzuk azt is, hogy a XVIII. századból ismert kolostorépület tömegétől északra is jelentős (?) falmaradványokra utaló nyomok találhatók, amelyek eredete és mivolta csak a feltárás során tisztázható. Alapos vizsgálatot igényel az a körülmény is, hogy a barokk kori templom - bár kétségtelenül középkori eredetű keleteltsége és a nyolcszög három oldalával való záródása alapján - sem méreténél, sem helyénél fogva nem tipikus középkori pálos kolostortemplom, hanem csak kápolna, temetkezési kápolna, mint amilyen ismeretes a nagyvázsonyi, a márianosztrai pálos kolostor alaprajzáról és feltételezhető az újhelyi kolostor keleti oldalán is. Mind elhelyezkedését, mind méreteit tekintve ezekkel azonosítható, hozzáfűzve azt, hogy a XVIII. századi újjáépítéskor nyugat felé meghosszabbodott azáltal, hogy az észak-déli irányú kerengőszárny csatlakozó részét hozzákapcsolták, északi ablakokat és északi bejáratot kapott, dél felé pedig a folyosóra vezető részt elfalazták. Figyelembe kell venni azt is, hogy a pálos templomok hajója - különösen a korai építésű kolostoroknál, márpedig a felsőgyőri azok közé tartozik - rövid, a szentély viszont hosszú, hiszen nem plébániai célra, hanem szerzetesliturgia számára épült. A nyújtott szentélyben helyezkedett el konventmiséken a szerzetesközösség. Csak 1401-ben kapták meg a pálosok IX. Bonifác pápától az oktatás jogát, majd 1417-ben engedte meg V. Márton, hogy nyilvános szentbeszédeket tarthassanak templomaikban. A pálos templomok szentélye általában 8-15 méter hosszúságú volt, 6-10
