Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese: A pálos rend története a diósgyőr-majládi kolostor életének tükrében
Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend eredete szempontjából, valamint nemzeti és egyházi kultúránkban betöltött szerepe miatt mindenkor közel állott a magyarság szívéhez. Alapítójában az esztergomi születésű Boldog Özséb kanonokot tiszteljük, aki a mai Pilisszentlászló környékén egyesítette az itt elszórtan élő, és a Pécs melletti, ürögi remetéket. „A magános barlangokban szétszórtan lakó és emiatt remetéknek nevezett testvérek gyakran látogatták meg, hogy a vesszőből font kosaraikat kenyérre cseréljék el. Annyira megkedvelte társaságukat (Özséb), hogy gyakran fölkereste őket, ott, ahol Isten szolgái, miként a méhek, versengve kínálták neki a vigasztalás édes és bőséges mézét." 1 Monostort és templomot emeltek a Szent Kereszt tiszteletére, kétkezi munkájukból szerény körülmények között éltek, ruházatuk egyszerű, kezdetben szürke, majd később fehér volt. Még 1308-ban is szentkereszti remetéknek nevezték őket. Ebben az évben engedélyezte számukra a Budára érkező Gentilis pápai bíboros, hogy Szent Ágoston reguláit követhessék, ugyanakkor függetlenek maradjanak. Rendjük eszményképéül Remete Szent Pált választották. A pálosok címere Szent Pál történetét jeleníti meg, akinek szülőföldjére, az egyiptomi Thébába is elértek a római császárok keresztényüldözései. Pál mindenét odahagyva a sivatagba menekült, ahol egy pálmafa gyümölcsén élt, a fa leveleiből készített ruhában járt. Minden nap felkereste őt egy holló, csőrében egy darab kenyeret hozva. így élt közel száz esztendőt remetei magányában, amikor felkereste őt Szent Antal. Érkeztére a holló egész kenyeret hozott, megduplázta az élelmet, mint ez a pálosok jelmondatában is szerepel. Szent Antal tanúja lett annak, hogyan siratta el az elhunyt Remete Szent Pált két vad oroszlán, és hogyan kapartak számára mancsaikkal sírgödröt a kemény, sziklás földbe. A szent földi maradványait a keresztes háborúk során először Bizáncba, majd Velencébe szállították. Innen hozta Magyarországra Nagy Lajos király az ereklyét 1381-ben, a velencei békekötés alkalmával a dózse ajándékaként. A tetem nem volt teljes: hiányzott három 1 Gyöngyösi Gábor, 1988. 32.
