Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese: A pálos rend története a diósgyőr-majládi kolostor életének tükrében

A pálos rend két címere ujja, azonban a velenceiek még 1382-ben, Nagy Lajos kérésére írással tanúsították hiteles voltát. Fejét azonban Bizáncból nem Velencébe, hanem Rómába szállították, ahol IV. Károly német -római császár szerezte meg. Szent Pál ereklyéjét Budaszentló'rincen helyezték el, mely ekkorra már a rend nemzetközi központja lett, és maradt is a mohácsi vészig. II. Lajos 1522-ben megszerezte a cseh főuraktól a fej átadására vonatkozó ígéretet, és maga ment érte, mint azt leírta: „Ma virradatkor Karlsteinbe utaztunk, és magát a fejet, bár hamis felirattal volt ellátva, mivel Isten is úgy akarta, megtaláltuk és még ugyanezen napon Prágába vittük. Ezt mihamarabb magunkkal hozzuk Magyarországba, hogy testéhez, ha Istennek is úgy tetszik, visszaillesszük." Hiába vitték azonban a fejet ünnepélyes körmenetben, melynek élén a királyi pár haladt a csodáiról híres szentlőrinci kolostorba, az egymásra talált test és fej csak három évig pihenhetett békében. A pálosok a törökök elől féltett kincsüket Trencsén várába menekítették, ahol az egy év múlva hatalmas tűzvész martaléka lett. A rendnek a XIV. század közepére már több mint 60 kolostora működött az országban.