Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)

Joó Tibor: A pálos kolostorok építéstörténeti, gazdaság- és művelődéstörténeti jelentősége

függéseiről. A népszerűsítő - stíluskorszakokat összefoglaló - tv-előadássorozatnak, valamint az előadások anyagának áttekintését szolgáló ismertető füzet-sorozatnak,

2 valamint az egyes műemlékek egyedi ismertetésének, az ilyen tárgyú rejtvénysorozatoknak, Kollányi Ágoston műemlékvédelmi tárgyú filmjeinek stb. a sikere is azt bizonyítja, hogy megvan az igény, nő az érdeklődés, terjednek az ismeretek, de a módszereket tovább kell fejleszteni mind tárgyi, mind az összefüggések vizsgálata terén. E tanulmány egyik céljához közelítve hangsúlyozom, hogy valamennyi építménycsoport (műemléki kategóriákra gondolok) megérdemli azt, hogy kellő ismertetéssel váljék világossá a szemlélő és érdeklődő előtt az évszázadokkal ezelőtt épített, az évszázadok folyamán sokszor bővített, átépített, lerombolt és újjáépített, vagy az érdeklődést csak romjaival felkeltő építmény története, esztétikai értéke, gazdasági vagy közművelődési szerepe, hiszen az adat-érték, hagyomány-érték, történeti-érték a műben attól függően jelenik meg, hogy milyen asszociációk tapadnak hozzá, milyen emlékképek rögzítődnek az érdeklődő, szemlélő, vagy értékelő tudatában. Pogány Frigyes erről vallott véleményéhez csatlakozom: „Az eddigi parciális érdekeket képviselő értékrendszerrel szemben, új, az összefüggések nagyobb hálózatának komplex jellegű felismerésére kell törekednünk",

3 s a felismert értékeket történetiségüknek megfelelően kell tudatformálásra, nevelésre, ösztönzésre, etikai és egyéb megítélésekre is felhasználni. A műemléki emlék- és értékanyag nagyobb részénél ezekkel az értékelésekkel, sőt még az adatszerűségekkel, vagy ismertetésekkel sincs olyan sok probléma, mint a jó részében holt-emlékanyaggá vált kolostori anyaggal, hiszen pl. a templomok nagyobb része ma is azt a funkciót szolgálja, amiért épült, s az átépítések is általában csak a méreteket, a stílusjegyeket, vagy a funkcionális kapcsolatokat változtatták meg; s hasonló a helyzet a várak, vagy lakóházak esetében is, viszont a volt kolostorok döntő többségénél a romosodás olyan mértékű, hogy a funkciók már nem ismerhetők fel, vagy olyan átépítéseken estek át, amelyek az évszázadok során ismételten megváltoztatták használatuk és kapcsolataik jellegét, s néhány kivételével valamennyi elvesztette eredeti rendeltetését. Ez az elhagyottság, az adatszerűsé2 Pap Gábor (szerk.): Magyar Művészettörténet 1-10 füzet. Bp. 1970. 3 Pogány Frigyes: A történeti és esztétikai szempont a műemlékek értékelése és helyreállítása során. (Az 1. alatt hivatkozott kiadvány 31.)