Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A „felfuvalkodott vár, kalózok pártfogója" - Velence

akart éppen most nyíltan szembeszállni Velencével, ez mára eldönthetetlen. Hiszen a király Velencét nem kerülhette ki a nápolyi hadjárat során: vagy a köztársaság által ellenőrzött Adrián hajózott át seregével, vagy szárazföldi területein kellett áthaladnia. Mint tudjuk, az első hadjárat alkalmával a szárazföldi utat választotta, mert hajók dolgában sem állt valami fényesen a magyar királyság. A magára hagyott Zára azonban hősiesen küzdött. Velence 40 000 aranyat ajánlott fel Lajosnak a városért, majd további 40 000-et, ha lemond egész Dalmáciáról, de megegyezés nem született, újra a fegyvereké lett a szó. Kemény harcok után Lajos király nagy veszteségeket szenvedve a velenceiek német, francia és olasz zsoldosaitól, „sok emberét és hadiszerét elveszítve seregestül hazatért". Zára még több mint egy félévig kitartott, amikor kénytelen volt kapitulálni. Kegyetlen mészárlást végeztek a velenceiek a városban a magyarokhoz húzó polgárok között. 1347-ben hosszú és eredménytelen tárgyalások után, melynek során már Velence 160 000 aranyforinton kívánta megvenni Zárát és egész Dalmáciát, végre nyolc évre szóló fegyverszünetet kötöttek. így kaptak a magyar seregek szabad átvonulást a Velencei Köztársaság területén át Nápolyba. Lajos királyt a következőkben lekötötték a szerb hadjáratok, így nem avatkozott bele a Velence és Genova között kirobbant háborúba, a fegyveres fellépést elhalasztotta a fegyverszünet letelte utánra. Ekkor kénytelen volt a szárazföldön harcolni, mivel hadiflottája még mindig nem volt. „Személyesen indult el saját hadinépével, valamint német grófokkal és lovagokkal, kedvét kereső és segítségüket felajánló idegenekkel. Kivált a németeket szerette, kiknek nyelvét is ismerte: zsoldot, adományt bőven adott nekik, amiért szívesen tódultak hozzá és szívesen szolgálták őt. Velencei földeken és területeken áthaladva, Seravalle táján elfoglalta Coneglianót. Innen Treviso városához ment: ezt várával és a hozzá tartozó földekkel, így Asolóval és Queróval együtt, ahol a crispiniacumi apátság van, megszállta. Elfoglalta Keverdet, Gorgonát, Forgoniát és sok mást, s katonaságot helyezett el bennük. Azután hadinépe kapitányául a serény vitéz Tamást, a tisztelendő Miklós fráter esztergomi érsek úr fivérét hátrahagyva, fegyveresen visszatért Magyarországba. "

92 A hadjárat 1356. június elejétől augusztus 23-ig tartott. Szövetségesül sikerült IV. Károly német-római császárt, és magát a pápát is megnyerni. Követeket küldött Avignonba, hogy indítékainak jogosságáról tájékoztassa a pápát. Követe a kipróbált ügyességű Kanizsai István prépost volt, aki elmondta a pápának, hogy Velence titokban szövetségre lépett azzal a Szerbiával, ahol rohamosan terjedt a bogumil eretnekség. Lajos király esküvel ígérte követe útján, hogy keresztes háborút indít a szerb cár ellen, és az eretnekséget visszaszorítja, és segíti a pápát egyházi birtokainak megvédésében. Küküllei János krónikája XXVII. f.