Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A „felfuvalkodott vár, kalózok pártfogója" - Velence

A velencei területre lépő magyar sereg megszállta a köztársaság élelmiszerellátása szempontjából fontos teriileteket a Brenta és a Piave között, majd ostrom alá vette Treviso várát. Lajos egy ideig maga vezette a vár ostromát s a hadmüveletek irányításával párhuzamosan diplomáciai tárgyalásokat is folytatott a vár alatt. A harc egyre elhúzódott, tíz körömmel ragaszkodtak a vár védői az erősséghez. Velence nem akart engedni, hiszen ha megszerzi Lajos a dalmát városokat, és kijut a tengerre, oda Velence egyeduralma. Akié a tenger, annak a kereskedői behozhatatlan előnyt élveznek. Ok hozzák az árút keletről, ők viszik tovább Bécsbe, Magyarországba, Lengyelországba. Az ádáz küzdelem közepette azonban megcsillantak az igazi lovagi erények: futár kért áteresztési a magyar seregen, hírt hozott a várvédőknek a velencei dózse haláláról. A tanács a Treviso várát védő Giovanni Delfinot választotta új dózsénak. Delfino nem adta föl Trevisót, de el kellett jutnia Velencébe. Lajos király gondolkodás nélkül átengedte, egyedül lovagolt át a várkapitány a magyar táboron. Egyszerre kis lovascsapat kanyarodott mögé, a király testőrei kísérték az új dózsét tovább. Trevisónál történt az is, hogy egy Juliani Baldacino nevü trevisói nemes merényletet akart elkövetni Lajos király ellen. Megfigyelte a királynak azt a szokását, hogy miután reggelenként elrendezte csapatait az ostromhoz, szeretett elvonulni egy Acieto nevü majorba, ahol a kertben egymaga, a folyónak háttal ülve levelezését intézte. Baldachino, aki jó evezős volt, úgy tervezte, hogy egyik éjjel két társával fölevez a folyón a majorhoz, és elbújik a sűrű bozótban. Másnap aztán egy alkalmas pillanatban hurkot vetnek a kísérete nélkül üldögélő király nyakába, a vízbe rántják, és gyorsan eleveznek vele. Meg is tette ajánlatát: 12 000 aranyat és Castelfranco várát kérte jutalmul, ha terve sikerül. Hogy kitelt-e a „ravasz" Velencétől is a lovagiasság, vagy mert Baldachino nem volt hajlandó elárulni, miként akarja a tervet végrehajtani, nem fizettek neki. Lajos király maga csak a Velencével kötött béke után értesült a tervről, feltehetően maguk a velenceiek emlékeztették „lovagiasságukra".