Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A kezdetektől az Ákosok váráig

Borsod vármegye valóban határvármegye volt, ezért építették első központját, a borsodi földvárat az országból kivezető hadiút mellé. A régészeti leletek tanúsága szerint a honfoglaló magyarság már a X. században birtokba vette a földvárat és környékét. Az utóbbi években előkerült településre utaló nyomok azt mutatják, hogy a földvár még a XI. század folyamán is határvédő szerepet töltött be, hiszen a gyepű még ekkor is nem sokkal északabbra húzódott. A honfoglaló magyarság régészeti emlékanyagát Borsod megye déli részétől egészen Miskolcig jól nyomon lehet követni. A leletek sora azonban itt megszakad, és csak a borsodi földvár körül sűrűsödik újra. Anonymus adatai alapján az látszik bizonyosnak, hogy az ő idejében már létezett egy „gyűrű" alakú vár Diósgyőrben is. A Győr elnevezés a „gyűrű" szóból ered, ilyen kerek, gyűrű alakú földvárak az ország sok területén megtalálhatók. Úgy épültek, hogy a kiásott, gyűrű alakú árokból kitermelt földet az árok peremén felhalmozva, gerendaszerkezet segítségével sánccá alakították. Az így kialakított gyűrűt sokszor még palánkkal is megerősítették. Diósgyőrben a 6-8 méter magas természetes szikladombot körülvevő árokszerü mélyedést csak megfelelően tovább kellett mélyíteni ahhoz, hogy körbevegye a sziklán már kialakított gyűrűt. Annak elképzeléséhez, hogy ez a földvár milyen lehetett, az utóbbi évek örvendetesen megszaporodott földvár-ásatásai nyújtanak segítséget. A nemzetségfői és ispánsági központok kutatásának programja keretében került sor a szabolcsi, a somogyvári, az abaújvári, a visegrádi földvárak régészeti feltárására. Kisebb-nagyobb munkálatok folytak még pl. Gyöngyöspata, Sály-Örsúr-vára, Sopron, Győr váraiban is. Ezen kutatások során a sáncok átvágásai szolgáltattak fontos adatokat az építési technikákat illetően. Kiderült, hogy nagy részüknél rekeszes, kazettás vagy rácsszerkezetes gerendavázzal erősítették meg a földsáncokat A várbelsők feltárásakor azonban nem kerültek elő az oklevelekben szereplő adatok alapján elképzelt ispáni lakok, esperesi templomok. A borsodi földvár szinte az utolsó, amelyik a régészek nagy szerencséjére beépítetlenül maradt, így egész területe kutatható. A Bódva folyó partján, egy kb. 15 m magas, lapos szikladombon épült, sáncai egyes részein ma is 5 méter magasak. Anonymuson kívül 1219-ből ismerjük okleveles említését, majd 1334-ből, melyben már „földvárnak nevezett árok"-ként szerepel. Az 1987-ben megindult régészeti kutatás során elvégzett sáncátvágás két építési periódust különített el. Az elsőben a gerendák sűrű rácsszerkezetet alkottak, a másodikban az általánosabban elterjedt rekeszes sáncszerkezetet alkalmazták. A 10 m széles sánc alapját két sor kazetta alkotta, amelyet hántolatlan fatörzsekből építettek fel. Két kazettasort keresztbe fektetett gerendákkal is megerősítettek. A gerendák közé döngölt földből előkerült cseréptöredékek a X-XI. század fordulójára datálják mindkét építést. Az így