Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

nélkül maradt, újra felsejlett a magyar-nápolyi trón egyesítésének veszélye, vagy a nápolyi rokon, Tarantói és Durazzói hercegek ugyancsak nem kívánt öröklésének lehetősége. Ekkor született meg a terv, melynek indíttatásáról napjainkig vitázik a történettudomány. Örökölje a trónt az idősebbik leányunoka, Johanna, és leendő férje, aki nem más, mint a jogos utód, Károly Róbert másodszülött fia, Endre! A tárgyalásokat maga a pápa közvetítette, mások a magyar királyt vélték kezdeményezőnek. A legvalószínűbb azonban, hogy maga Bölcs Róbert volt az, aki az unokaöccse ellen elkövetett jogtalanság jóvátevesének igyekezetét mutatta. Nyilvánvaló azonban az is, hogy mindhárom feltételezés tartalmazza részben az igazságot. Nevéhez méltóan (bár kortársai ravasznak is nevezték...) „bölcs" megoldást talált Nápoly királya: bár ki nem mondta, hallgatólagosan elismerte a magyar Anjou-ág örökösödési jogát, a házassággal saját ivadékai is a trónon maradhattak, ugyanakkor Károly Róbert fia is uralkodhatott. A fennmaradt diplomáciai akták azt bizonyítják, hogy már 1330-ban folytak titokban a tárgyalások a házasságról. Károly Róbert az őt ért régi sérelem utáni megbékélést üdvözölve elfogadta az ajánlatot, majd mégis visszakozott. Sűrűn váltották egymást a futárok Visegrád és Nápoly között, mire 1333 júliusában mégis megindultak Nápoly felé a királyi gályák, fényes körülmények között megtörtént a visegrádi kisfiú és a nápolyi kislány kézfogója. Két gyermek lépkedett kézenfogva a Castel Nuovo előtti, virágokkal és lobogókkal feldíszített téren, a nápolyi és a magyar királyi udvar szolgáltatta pompás díszletek között. Endre hat, Johanna hét esztendős volt ekkor. Endre a királyi udvarban maradt, a középkor szokása szerint itt nevelkedett, amíg 1342 húsvétján sor nem került a kézfogóra. Éppen néhány héttel később hunyta le szemét Károly Róbert, megnyugodván abban a hitben, hogy Bölcs Róbert megtartotta a szerződést, mely szerint Johanna és Endre együtt uralkodnak majd. Visszaszáll tehát a számára elveszett örökség kisebbik fiára. Nagybátyja azonban halála előtt megváltoztatta ígéretét: testamentumában úgy rendelkezett, hogy halála után csak unokáját koronázzák meg, Endrét pedig ne. Egy provance-i költő szerint Bölcs Róbert „keresztény lelkiismeretfurdalások" közepette fejezte be életét. Ismervén utolsó intézkedéseit, ez nem is csoda. Hiszen végül nem tette jóvá az unokaöccse kisemmizésekor elkövetett bűnét, sőt még meg is tetézte azt. A magyar-nápolyi királyság egyesülését, egy új nagyhatalom létrejöttét nem kívánta ekkor sem a pápa, sem a korabeli európai egyensúlyt meghatározó francia és a német politika. A magyar királyfi helyzete már a kezdetektől nem volt könnyű Nápolyban. Az itteni Anjou-ház, a Tarantói és a Durazzói hercegek jogbitorló idegenként tekintettek rá, minden alkalmat megragadtak lehetetlenné tételére. Az udvarba bejáratos Petrarca éles szeme is észrevette, hogy már Róbert király életében milyen környezet vette körül.