Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

Valami melankolikus előérzettél tekintett a gyermekekre, egyik levelében „sok farkas őrizetére bízott két bárányt" látott bennük.

34 Endréről külön megjegyezte, hogy emelkedett lelkű volt, mely a teljes romlottság képét mutató nápolyi udvarban külön feltűnhetett. Az egymás mellett felserdülő ifjú párral kapcsolatban már változott a véleménye: Johanna immár „ördöggel incselkedő nőszemély", Endre egyedül maradt bárányként a farkasok között. Szorosan körülvette, óvta és vigyázta dajkáján kívül a vele adott magyar kísérete, sokan ezt is felróják annak okául, hogy nem tudott és nem is akart elszakadni hazájától, nem illett a kifinomult és rafinált, játékos és könnyed, erkölcseikben léha udvaroncok közé. Erzsébet királyné gyermekeivel Bocaccio viszont nagyon is jól érezte magát a szabad életet folytató nők világában, ahol az ő hasonlóan szabad erkölcsöket hirdető történeteit nagy tetszéssel olvasták, talán a történetek valóságalapját is szolgáltatták? Johanna legfőbb dicsérője lett, a később őt mentegető irodalom első lovagja, Endrét a „kissé durva" jelzővel illette. A nápolyi nép azonban szerette és ünnepelte a délceg magyart, a haditornák bajnokát, tisztelték nyíltságát, egyenességet, szókimondását. Környezete egyre nyíltabban gúnyolta , Johanna már nem csinált titkot semmiből, egész Nápoly tudott új és újabb szeretőiről, kicsapongó életmódjáról. A királyi ágyban sűrűn váltották egymást nemesek , mint édes unokatestvére, Tarantói Róbert, de közrendűek is, legkevésbé férjeura kapott ide bebocsátást. Hamarosan eljutottak a hírek a visegrádi udvarba is, Erzsébet királynét semmi nem tarthatta vissza attól, hogy személyesen győződjön meg fia jövőjéről. Anyai ösztöne érezte, hogy szükség van Dümmerth D.: Az Anjou ház nyomában Bp. 1982.378.1.