Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

unokája, Caroberto javára. így érkezett meg az apátlan-anyátlan nápolyi ár­va Magyarországra, soha nem feledve a gondtalannak ugyan nem nevezhető gyermekéveket, megőrizve szívében ezek színhelyeinek emlékét. Déduno­kája a francia földről, Anjou grófságból hódító útjára induló Anjou Károly­nak, unokája II. vagy Sánta Károlynak, Nápoly és Szicília királyának, Anjou és magyar vér és vérmérséklet keveredik benne. Ekkor bomlott ki először magyar földön az Anjouk kék mezőben arany liliomos lobogója. Nápolyi követek jártak már itt a tatárjárás után, IV. Béla udvarában. An­jou Károly számára kérték Margitot feleségül, a gyermekként Krisztus je­gyesének szánt királylányt, aki azonban már nem is volt hajlandó földi párt választani magának. Mégis szövődött rokoni kapcsolat a két királyi ház kö­zött, magyar földre került királyi hitvesnek Anjou Izabella, az ősei féktelen indulatait vérében hordozó Kun László mellé, és mégis lett magyar király­néja a nápolyiaknak, IV. Béla unokája, V. István leánya, Mária személyében. Azt nem jósolhatta meg senki előre, hogy a majdhogynem száműzött nápolyi gyermek, Caroberto valóban Magyarország koronás királya lesz ki­lenc év múlva, és uralkodásával mégis eljön az az idő, amikor a magyar ki­rályság Európa jelentős tényezőjévé válik. Hétéves korától nevelték őt leen­dő magyar királyként, szülei halála után nagyanyja Mária királyné udvará­ban, ahol számos magyar tisztségviselő élt, akikkel a gyermek sűrűn találko­zott, érintkezett. Voltak tehát körülötte magyarok, akikkel beszélhetett, és egy gyermek szintjén érintkezhetett. Nevelője a francia-nápolyi lovag Dru­geth Fülöp volt, aki elkísérte új hazájába, ahol a Drugethek és őseik a király­lyal együtt „magyarrá lettek". Bár a pápák segítsége végigkísérte a koronáért vívott harcaiban, és francia származása is segíthette a világpolitikai helyzet­ben, a magyar bárók belátták: nem akar idegen érdekeket ráerőltetni az or­szágra. Miután rokonai is szinte teljesen magára hagyták, a kezdetben szla­vón-dalmát segítséggel harcoló ifjút rászorította a szükség, hogy magyar őseivel, Árpád-házi származásával érveljen, magyarokkal vegye körül ma­gát, magyarrá váljon. Nem véletlen, hogy 1310. augusztus 27-én, harmadik, immár minden kívánalomnak megfelelő koronázásakor a királyi eskü szöve­gét másodszorra magyarul is elmondta. Apróságnak tűnik, de a magyar nyelv felkarolása tekintetében hatalmas jelentőségű egy későbbi intézkedése a házassági szerződések megkötésével kapcsolatban: fontosnak tartotta az említett szerződések megkötésekor, hogy a külföldről érkező ifjú menyasz­szonyok minél korábban a magyar udvarba kerüljenek, hogy itt kellőképpen megtanulhassák a magyar nyelvet. így nevelkedett Visegrádon Károly morva őrgróf, a későbbi IV. Károly császár Margit nevű leánya is, Lajos királyunk első hitvese. Bölcs Róbert biztonságosan ült a nápolyi trónon, az öröklés gondja sem bántotta egészen addig, amíg el nem veszítette két fiát. Most, hogy fiúörökös

Next

/
Oldalképek
Tartalom