Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjouk kora - történelmi kitekintés Diósgyőrből

hagyott fegyveresek, és ezek parancsnoka, a várnagy őrizte. A várnagy olyan fegyverforgatásban jártas, megbízható és becsületes férfiú kellett legyen, akire rá lehetett bízni nem csak a várat magát, hanem a birtokos családját és vagyonát is. Miután a várépítés elsődleges célja a főúr családja és vagyonának vé­delme volt, a várral rendelkező főúr fölénybe került a várral nem rendelke­zőkkel szemben. A vár egyenlővé vált a hatalommal, ellene csak újabb vár építésével lehetett védekezni. A vár szomszéd várat szül - így magyarázható a 13. század második felében megindult lázas várépítészeti versenyfutás. 26 Károly Róbert a tartományurak hatalmát rengeteg szenvedéssel, vérál­dozattal járó küzdelmek során felszámolta. Saját pozíciójának erősítésére felülvizsgálta és nagyrészt visszaszerezte azokat a birtokokat, melyek a ko­rábbi zavaros időkben kerültek magánkézre. (Legfőbb gazdaságpolitikusa, aki az eseményeket irányította, a tárnokmester majd kincstartói tisztet viselő Magyar Pál volt.) Az újra királyi kézbe került várakat nem adományozta el, láttuk, hogy könnyelmű döntése után Diósgyőrt is gyorsan visszavette Deb­receni Dózsától, sőt különös figyelmet fordított a stratégiai fekvésű várakra. Ahol nem volt ilyen, ott építtetett magának, mint pl. a Máramarosban fekvő Huszton. A vele együtt harcoló új arisztokrácia tagjait nevezte ki a királyi várak várnagyaivá, a megyék ispánjaivá. A tisztségeket és a várakat azonban nem örök jogon adományozta, hanem visszavonásig, ezzel is hangsúlyozva, hogy ezek továbbra is királyi várak. Azonban miután ugyanezek a személyek vettek részt a napi politika irányításában is, idejük nagy részét a királyi ud­varban töltötték: a megyék, a várak irányítására saját embereiket állították, a familiáris nemeseket. Amint megrendült a király bizalma valamelyik arisz­tokratában, vele együtt menesztették a várnagyot és annak közvetlen embe­reit. A visszamaradottaknak pedig engedelmeskedniük kellett az új tisztség­viselőnek. AZ ANJOUK KORA - TÖRTÉNELMI KITEKINTÉS DIÓSGYŐRBŐL 1301 januárjában váratlanul és örökös nélkül meghalt III. András, „le­tört az Árpád-ház utolsó aranyágáéskája" ahogy Ákos nembeli István, nádor és országbíró megfogalmazta. Az elárvult trónra két gyermek jelentette be trónigényét: a nápolyi Anjou-ház sarja, Caroberto 12 éves volt ekkor, a má­sik jelölt, Vencel, a cseh trónörökös 13. Az ország területének nagy részét tartományúri hatalma alatt tartotta Csák Máté, Aba nembeli Amadé, Borsa Engel P., 1977

Next

/
Oldalképek
Tartalom