Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjouk kora - történelmi kitekintés Diósgyőrből

hagyott fegyveresek, és ezek parancsnoka, a várnagy őrizte. A várnagy olyan fegyverforgatásban jártas, megbízható és becsületes férfiú kellett legyen, akire rá lehetett bízni nem csak a várat magát, hanem a birtokos családját és vagyonát is. Miután a várépítés elsődleges célja a főúr családja és vagyonának védelme volt, a várral rendelkező főúr fölénybe került a várral nem rendelkezőkkel szemben. A vár egyenlővé vált a hatalommal, ellene csak újabb vár építésével lehetett védekezni. A vár szomszéd várat szül - így magyarázható a 13. század második felében megindult lázas várépítészeti versenyfutás.

26 Károly Róbert a tartományurak hatalmát rengeteg szenvedéssel, véráldozattal járó küzdelmek során felszámolta. Saját pozíciójának erősítésére felülvizsgálta és nagyrészt visszaszerezte azokat a birtokokat, melyek a korábbi zavaros időkben kerültek magánkézre. (Legfőbb gazdaságpolitikusa, aki az eseményeket irányította, a tárnokmester majd kincstartói tisztet viselő Magyar Pál volt.) Az újra királyi kézbe került várakat nem adományozta el, láttuk, hogy könnyelmű döntése után Diósgyőrt is gyorsan visszavette Debreceni Dózsától, sőt különös figyelmet fordított a stratégiai fekvésű várakra. Ahol nem volt ilyen, ott építtetett magának, mint pl. a Máramarosban fekvő Huszton. A vele együtt harcoló új arisztokrácia tagjait nevezte ki a királyi várak várnagyaivá, a megyék ispánjaivá. A tisztségeket és a várakat azonban nem örök jogon adományozta, hanem visszavonásig, ezzel is hangsúlyozva, hogy ezek továbbra is királyi várak. Azonban miután ugyanezek a személyek vettek részt a napi politika irányításában is, idejük nagy részét a királyi udvarban töltötték: a megyék, a várak irányítására saját embereiket állították, a familiáris nemeseket. Amint megrendült a király bizalma valamelyik arisztokratában, vele együtt menesztették a várnagyot és annak közvetlen embereit. A visszamaradottaknak pedig engedelmeskedniük kellett az új tisztségviselőnek. AZ ANJOUK KORA - TÖRTÉNELMI KITEKINTÉS DIÓSGYŐRBŐL 1301 januárjában váratlanul és örökös nélkül meghalt III. András, „letört az Árpád-ház utolsó aranyágáéskája" ahogy Ákos nembeli István, nádor és országbíró megfogalmazta. Az elárvult trónra két gyermek jelentette be trónigényét: a nápolyi Anjou-ház sarja, Caroberto 12 éves volt ekkor, a másik jelölt, Vencel, a cseh trónörökös 13. Az ország területének nagy részét tartományúri hatalma alatt tartotta Csák Máté, Aba nembeli Amadé, Borsa Engel P., 1977