Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A kezdetektől az Ákosok váráig
azt a németek által háromszáz évvel azelőtt alkalmazott taktikát kellett bevetni, amely a kalandozások szilaj rohamait megakasztotta: stratégiailag fontos helyeken erős kővárak emelésével növelni a megerősített helyek számát. ÍV. Béla egy oklevelében írottak alapján „az erősségek emelésére alkalmas helyeket azoknak a híveinek adta, akiknek a várépítéshez szükséges ismeretük és lehetőségük megvolt." Várépítésre ugyanis csak olyan főúr vállalkozhatott, akinek ehhez megvoltak az anyagi lehetőségei. A jobbágyok robotmunkával is tartoztak, de a mai szóval élve „segédmunka" mellett építőmesterre, kőművesekre, olyan szakemberekre is szükség volt, akiket már meg kellett fizetni. Nem véletlen tehát, hogy az első várak építői az arisztokrácia azon képviselői lettek, akik már hatalmas vagyonokat halmoztak föl. Lelkesen támogatták is a király várépítési politikáját, persze nem önzetlenül, hiszen az erősségek létrehozásával saját pozíciójukat erősítették. Addig ha egy főúr fellázadt királya ellen, ügyének rosszabbra fordulásakor kénytelen volt elmenekülni az országból. Ezentúl azonban bezárkózhatott erős várába családjával és vagyonával együtt, várva a politikai helyzet megfordulását. A vár saját hatósugarában megváltoztatta a hatalmi viszonyokat, ezért építése sőt birtoklása is kezdettől fogva csak a király engedélyével történhetett. Hiába épültek azonban gyors ütemben a kővárak, végeredményben mégsem szolgálták az ország védelmét, csak az építtetőkét. Kizárólag ők döntöttek a megfelelő hely kiválasztásáról, az elsődleges kritérium a megközelíthetetlenség volt. így a 13. század második felében épült várak nagy részének nem volt stratégiai jelentősége. A már említett Füzért is pl. az Aba nembéli Andornak a forgalmi szempontból jelentéktelen völgynek egy nehezen megközelíthető dombján építtette föl, ahová veszély esetén családjával visszavonulhat. Füzérnek így soha nem volt katonai jelentősége, mentsvár maradt a történelem során mindvégig. IV. Béla halála után, a királyi hatalom hanyatlásával egyre több vár épült engedély nélkül. A „feketén épült" várakat lerombolták: 1298-ban a Hontpázmány nembeli Miklós ispánnak egy névtelenül maradt várát rombolták le valahol a Sajó völgyében . Ez egy korábbi földvár helyén épült engedély nélkül. Az ispán ügyesen választotta ki a helyet, mely a korabeli adatok szerint két alkalommal védte meg a környék lakosait a tatároktól. 1285 és 1298 között építette föl kővárát, de az engedélyt nem tudta fölmutatni. 25 A várakat felépítésük után fenn is kellett tartani. Ehhez birtokokra volt szükség, melyek népe pénzt, terményt és munkát szolgáltatott a vár és a benne élők fenntartására. A vár birtokosa nem tartózkodott itt állandóan, hiszen fontos hivatala, vagy a háborúk gyakran elszólították. A várat a benne Egyes vélemények szerint Sajóvelezd környékén állhatott ez a vár.
