Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

BEVEZETÉS

szen a történelmi Diósgyőr nem csak a várat, hanem az akkori középkori falut, és a pálos kolostor együttesét is jelentette. Czeglédy Ilona 1988-ban megjelent könyvében évtizedes közvetlen feltáró munka, és az azt követő fél évtizedes feldolgozó munka eredményeit összegezte. A történeti, településtörténeti, művészettörténeti részek biztos alapját az ásatási eredmények gondos és alapos leírása szolgáltatta. A hatalmas mennyiségű régészeti anyag számos egyetemi szakdolgozat témájául is szolgált, ennek ellenére még mindig vannak kutatásra váró területek. Különösen áll ez a pálos kolostor anyagára, ahol újabb régészeti feltárások tisztázhatnák a városunk minden valószínűség szerint legrégebbi kőépületére vonatkozó eddigi adatokat. Kutatásra vár a várárok ellenfala, hiszen csak a nyugati oldalon sikerült helyreállítani és bemutatni, a vársík, és maga Diósgyőr falu, mert eddig a váron és a majládi kolostoron kívül szinte semmilyen régészeti lelet nem került elő itt a középkorból. Egyértelműen tisztázták a feltárások, hogy a diósgyőri külső várat pontosan a négy égtáj felé néző iker kaputornyokkal építették föl, melyek megléte talány a várépítészet történetében. A nyugati kapu volt a főbejárat, az itteni falszorosban található az egyetlen olyan kiteresedés, ahová nagyobb létszámú vendégsereg beérkezhetett. A déli kapun át vezetett az út a hegyoldal vadaskertjébe, a keleti kapun keresztül a halastóhoz, az északin át a vársík mezejére, talán a haditornák színhelyére lehetett jutni. A kapuknak megvolt a hadászati és a közlekedési szerepe, de alkalmazásukban tettenérhető egy mindezek fölötti reprezentatív eszmei szempont. A városnagyságú területet elfoglaló palotát megillető négy kapu Nagy Lajos, a lovagkirály mindenirányú hatalmát jelképezte. Tudjuk, hogy Diósgyőrnek a nagyhatalmi politikában betöltött szerepe csupán egy történelmi pillanat volt, ezt a kőbe merevített pillanatot őrizte meg a vár. A bármennyire kivételes, de mégis meglévő négy kettős torony sugallta számomra a Diósgyőr várából való kitekintést, mégpedig a kiragadott történelmi pillanatban, a lovagkirály uralkodásának idején. Hosszú hányattatás után a diósgyőri vár ismét Miskolc városának kezelésébe került. A meglévő részek folyamatos állagmegóvásán kívül talán remény nyílik egy nagyobb lélegzetű helyreállításra is, hiszen a négy saroktorony hét belső oldalán kirajzolódnak a palotaszárnyak keresztmetszetei. Újabb múzeumi és kiállítási létesítmények mellett elképzelhető lenne a lovagterem helyreállítása is, hiszen a boltozat teljes ismerete alapján lehetséges az eredeti struktúra visszaépítése. A nagy feladatok előtt a kishitűek ellenében szeretném felidézni azoknak a diósgyőri embereknek az emlékét, akiknek lelkes, figyelmes és kitartó segítsége nélkül nem született volna meg a vár helyreállítása. Lovász Emese 2000. augusztusa