Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

A DIÓSGYŐRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE - A kincstári birtok

Gyakori a gránátalmás, valamint az úgynevezett „olasz korsóból" kinövő virágcsokor-ábrázolás . A KINCSTÁRI BIRTOK A XVII. század végén már végképp nincsenek tekintettel az épületegyüttes építészeti kvalitására: egy újabb bástyát húznak fel az északkeleti torony elé, a rondella nyugati oldala mellé. Ennek a bástyának egyik „fala" a rondella, másik az északi palotaszárny, harmadik fala az északi várfalra merőleges. A bástya északi, ferdén megtörő további falait korábbi falak felhasználásával húzták fel. Ennek az erődítménynek („B" bástya) már földbe, feltöltésbe rakott alapozása volt. Az 1662-ből ránk maradt első hiteles alaprajzról

15 és a feltárás eredményeiből egyaránt az derült ki, hogy a katonaság számára a legkülönbözőbb helyeken húztak fel kis házakat, szálláshelyeket, ahol néhányan meghúzódhattak, így a „B" bástya belsejében három házacskát jelöl az alaprajz. Ezen az alaprajzon láthatók a falszorosokban az utak, a gyilokfolyosókra felvezető lépcsők, kivehető a leromosodás a kazamatáknál, s a vizesárok elmocsarasodása. Felismerhető a nyugati fahíd és a vizet elvezető árok. A XVII. században - főképpen a század második felében - már nem számíthatunk a vár továbbépítésére, csupán a fenntartásáról tudnak gondoskodni. A német és a magyar zsoldoskatonák egyidejű bentlakása a várban, a különböző ideiglenes építmények, toldalékok már a felbomlás jegyeit mutatják. A gótikus királyi palota pompás épülete romlik-bomlik, ahogyan az egykori krónikás írja: „nincsen oly magyar szív, amely meg ne szomorodnék és meg ne iszonyodnék e fejedelmi épület pusztulását látván". Igaz, hogy a XVII-XVIII. század fordulóján az utolsó tulajdonos, illetve bérlő család, a Hallerek, még „renováltatták" a vár egy részét, de csak a keleti épületszárnyat, amelyet újrazsindelyeztek. (A mázas tetőcserép kora már lejárt, a XVII. században zsindelytető készül.) A Haller család még egyszer berendezte a kápolnát is, használta a vár még erre alkalmas helyiségeit:

16 a keleti szárnyat, a déli és az északi szárny néhány helyiségét, ahol a késői kemencéket tártuk fel. A külsővár bejárati része, a kazamatasor, már rom, az északnyugati falszorosban az úgynevezett „íves falat" valamikor a XVII. század folyamán húzzák fel a teljesen romos részek leválasztására. * Ebből a korszakból is szép számmal maradt ránk leletanyag. Faragott kő már alig, mert újat nem építettek, a régit használták fel az átalakításokhoz is. 15 Czeglédy, 1971. 3. kép. 16 OL SzKL rksz. 1200. Fol. 302-303.