Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

A DIÓSGYŐRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE - A XVIII. századi vár

A fémanyagban elsősorban szegeket találtunk, vasalásokat és különféle szerszámokat. A kerámiaanyagban ismét nagyszámú háziedény került elő, sok a vastag falú mázatlan fazék, fedő, majd a mázas anyagban a sárgásbarna mázas tál. A kályhacsempéken a levél- és virágfajták tarka gazdagsága bontakozik ki. Külön csoportot alkotnak a tulipános kályhacsempék. Megjelennek a geometrikus mintájú darabok, a növényi ornamensekből alakított motívumok uralkodóvá válnak. A párkányzatok, övpárkányok szintén növényi ornamensekkel díszítettek. Gyakori a huszárábrázolás, a lovas alakos csempe. A zöldön kívül más színek is megjelennek: a vegyes mázas technika gazdag szín variációkat produkál. A XVm. SZÁZADI VÁR A XVIII. század közepéig már csak az utolsó bérlő család lakott az egyre inkább romló várban: Haller Sámuel és családja, aki sokáig perben állt a koronával a diósgyőri birtok és jövedelmek dolgában. Az 1758-as, Hazael Hugó szervita páter által készített rajzon már csak a keleti szárnyon van tető és három tornyon, a várpalota többi része fedetlen, a külső tornyok is üres aknák, fák nőnek a palotában, a rondellában és a falszorosokban, a külsőfal gyilokfolyosója is már csak két szakaszon áll. A nyugati bejárati torony teljesen romos, de a fahíd még látható. Az ötszögü bástya helyén földkupac van, a bejárati út egy kanyart ír le, mielőtt északra fordul. A belső várpalota konzolos belső folyosóiból is kevés maradt meg, a lépcsőkből alig maradt valami. * Ebből a korszakból viszonylag kis számban, de maradt meg régészeti leletanyag. A kerámiaanyagban a tálakon és a bögréken megjelenik a sárgazöldbarna folyatott mázas, úgynevezett „márványos" díszítés. A kályhacsempék között ismét feltűnik egy máz nélküli, bükkleveles motívummal díszített anyagcsoport.