Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
A DIÓSGYŐRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE - A királyi vár
A KIRÁLYI VÁR 1301-ben, az Árpád-ház kihalása után, a magyar trónra a francia Capetház, a nápolyi Anjou királyi dinasztia leszármazottai kerültek. A nagyanyai részről magyar Károly Róbert, feleségül véve a lengyel uralkodóház sarját, Lokietek Erzsébetet, lengyel orientációjú politikát kezdett kiépíteni, ennek gyümölcse azonban már fia, Nagy Lajos számára érett be. A királyi központokból, Budáról, illetve Visegrádról Lengyelországba vezető út északon a Garam, északkeleten a Sajó völgyében vezetett. Buda és Krakkó között félúton egyfelől Zólyomban, másfelől Diósgyőrben épült ki egy-egy fontos állomás, királyi pihenőhely. Zólyom környékén a bányavárosok, a körmöci arany, Diósgyőr fölött a Szepességben a szabad királyi városok biztosították a gazdasági feltételeket, és építették ki a kapcsolatokat a közép-európai birodalom jövője számára. Az Anjou királyi ház következetesen tört politikai elgondolásának megvalósítására. Róbert Károly fia, Nagy Lajos, röviddel koronázása után (1342-ben) birtokba vette Diósgyőrt, és ott nagyléptékű építkezésbe kezdett. A dolgozat történeti részében számba vettük a Nagy Lajos és Diósgyőr kapcsolatáról fellelhető forrásanyagot. Igaz, ezek sajnos nem számolnak be a bizonyára már akkor erőteljesen folyó építkezésekről, de itt szükséges megemlíteni, hogy a király mind gyakoribb diósgyőri tartózkodásához bizonyára kellettek az építészeti keretek is, kellett hogy legyen egy palota, ahol a király lakott. Közvetve Diósgyőrre is vonatkoztatható Nagy Lajos királynak az az 1365-ben kelt oklevele, amiben kedvelt hívének, János „lapicidá"-nak telket, épületet adományoz Budán (a várpalota szomszédságában) érdemei elismeréséül, melyeket „in constructione domorum nostrarum lapidearum" (a királyi házak [kőházak!] építésében) szerzett - tehát arra gondolhatunk, hogy a királyi építőműhely, esetleg ennek kiemelkedő vezetői dolgoztak Budán kívül más királyi várakban is: Visegrádon, Diósgyőrött, Zólyomban. Marad tehát számunkra némaságában is „legbeszédesebb" tanúként maga a vár, maga a műemlék építészeti maradványaival, hiányaival, a romjai között eltemetett és feltárt gazdag régészeti leletanyagával, a XIV. század építőművészetének, iparművészetének csonkaságában is jelentős szószólóival. A romjaiban ma is látható - szabályos, négyzetes, négy belsőtornyos királyi várpalotát a XIV. század közepétől építették a gyűrű alakú nemzetségi vár helyére. A várpalota zárt udvaros, egyemeletes, négyzetes alaprajzú volt, négy pártázatos toronnyal, a palotaszárnyak felett nyeregtetővel, a keleti palotaszárnyban a falsíkból kiugró sokszög záródású szentélyes kápolnával. A földszint bizonyára - elsősorban gazdasági célokat szolgált. A repGerevich. 1966. 28. 1.,