Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

A DIÓSGYŐRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE - A duzzasztógát léte

Az Ákos nembeli Ernye család várához köthető régészeti anyag menynyisége a diósgyőri várban előkerült félmilliós nagyságrendű leletanyaghoz képest igen csekély. Faragott (díszítő) kőanyagot egyáltalán nem tudunk elkülöníteni ebből a korszakból, annál több viszont az építőkő. Ugyanis - mint erre már utaltunk - az új rendszerű királyi vár építésekor ezt a várat az udvar szintjéig lebontották, ebből építve fel a négyszögletes alaprajzú palota földszintjét. Az egykori kő nyíláskereteket is valószínűleg beépítették az új épületbe. Egyetlen kivétel ez alól a bejárati híd néhány pillére, amely a rondella előtti mély falszorosban, szépen faragott kváderekkel borított külső felületével maradt ránk, illetve az egykori kapuépítmény közelében előkerült jókora kapu perselykő. (Mindkét részlet kora gótikus formákat mutat.) A XIV. század eleji leletanyag csekély számú előfordulásának egyik oka, hogy mi már egy többszörösen bolygatott és viszonylag sekély feltöltés „letermelése" után közvetlenül a falalapot találtuk meg az egész belsővárban; „túl közel" van az egész sziklaalapozás. így az egész belsővár területén eleve inkább csak töredékeket, apró leleteket találhattunk ebből a korszakból (apró csontgyöngyök, kis ezüstcsat, edények oldal- és peremtöredékei stb.). Csupán a kút (amely a szikladomb délkeleti sarkában lehetett, mióta csak megtelepedtek a sziklán), illetve a várárok (amely szintén alapvetően „nem változtatott helyet") őrzött meg a korai korszakból is ép tárgyakat. A külsővárban, a nemzetségi várnak a későbbi falszorosokban fellelt külső falai közelében - a vastagabb feltöltésben, például a hulladékgödrökben - szintén jobban megmaradhattak a tárgyak. A vizesárokba nyugat felől bevezető - a források vizét hozó - árokban ép, fenékbélyeges XIII. századi edény került felszínre. A kerámiaanyagból elsősorban háztartási edények, kályhaszemek (sőt valószínűleg a mázas, elsősorban sárga mázas kályhacsempék egy korai csoportja) alkotják e korszak tárgyi emlékanyagát. Az edények sorából említésre méltó a kútból kikerült, ép állapotú, rózsaszínes anyagú, vékony falú, már korongon készült, kihajló peremű, vállán • vékony rovátkolással díszített kisebb fazék, és számos rózsaszínes anyagú, egyszerű formájú, , mázatlan mécses, továbbá ugyanilyen anyagból készült „gombos" fedők. Ugyancsak a kútból került elő ép állapotú, vékony falú, fehér anyagú, pohár alakú kályhaszem és a sisak alakú, világos anyagú kályhaszemek több töredéke, de ilyenek a belsővár területén több helyről előkerültek töredékekben, csakúgy, mint a háziedények perem- és oldaltöredékei vagy néhány fenékbélyeges cseréptöredék. A déli falszoros - lényegében Anjou-kori - szemétgödrének legalsó rétegéből szintén számos XIV. századi edény és kályhaszem, sőt kályhacsempe-töredék került ki. E korai korszakhoz számítható a mázatlan, tál alakú kályhaszemek egy világos anyagú, korai típusának számos töredéke is.