Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A „felfuvalkodott vár, kalózok pártfogója" - Velence

A harcok a következő évben, Dalmáciában dőltek el. Először Spalato, majd Trau, Zára, Nona, Sebenico, Brazza került Lajos kezére, a város polgárai maguk engedték be az ostromlókat. Dalmácia, ahogy lakói kívánták, visszatért Magyarországhoz. A király mindent elért, amit akart: Velence örökre lemondott Horvátországról és Dalmáciáról, szabad lett a hajózás és a kereskedés az Adrián. Magyarország tengeri hatalom lehet, ha kiépíti a flottáját. Eddig jobbára kölcsönhajók szolgálták a magyar királyt és seregét. Az első „admiral" azaz tengernagy Nagy Lajos szolgálatában az olasz Giacomo Cessano. A hajóhad nagy részét továbbra is a dalmát városok szolgáltatták, a legtöbb hajót Ragusa állította ki, de építtetett és vásárolt is Lajos király hajókat. A zárai béke évétől egészen a dalmát tengerpartnak Zsigmond uralma alatti elvesztéséig szerepel a történeti forrásokban a kifejezés, „a magyar király tengernagya". A velencei dózse lemondott a „Dalmácia hercege" cím használatáról, és mivel Ragusa ( Dubrovnik) is magyar fennhatóság alá került, Lajos a dalmát partvidéket egészen a Durazzói hercegség határáig uralta. A békekötés a zárai ferencrendiek sekrestyéjében folyt le, 1358 februárjában. A legyőzött Velence képviselőin kívül jelen volt Nagy Lajos szövetségese, Francesco Carrara, Padova ura, Can Grande II. veronai fejedelem, Felső-Olaszország több városának képviselője. Nagy Lajos is pompás kísérettel vett részt az ünnepélyes eskütételen. A már említett kitűnő diplomata, Kanizsai István zágrábi, László veszprémi püspök, a Johannita lovagrend, a királyi kancellária tagjai, a vránai perjel, Szécsi Miklós országbíró, és az udvartartás főbb hivatalnokai álltak körülötte. Valószínűleg a zárai békével hozható kapcsolatba a zárai Szent Simon szarkofág. Az ezüstkoporsót a rajta lévő felirat szerint Erzsébet királyné, Lajos király felesége fogadalomból készíttette, 1377-80 között. Lajos és felesége egész uralkodásuk alatt szoros kapcsolatban állt Zárával. Tekintettel arra, hogy a zárai békekötés és a koporsó elkészíttetése között két évtized telt el, a fogadalmi tárgy készíttetése a királyi pár fiúutód iránti vágyával is magyarázható. Még egy elképzelés született a koporsó elkészíttetésének esetleges politikai hátteréről: a zárai szegénység kedvelt szentjének felajánlott koporsó összefüggésbe hozható a második velencei háborúval. Kétségtelen, hogy Zára egyik urával sem volt megelégedve. Velence alatt magyar óhajtott lenni, a magyar királyságból Szent Márk oroszlánjait sírta vissza. A velencei háború kitörése különféle zavargásokra adott okot. A koporsó egyik főoldalán éppen Nagy Lajos zárai bevonulása látható, és a város hódolása. A két címeres oromfalon nem a megrendelő, Erzsébet, hanem a magyar király címere látható. A megrendelő oklevél pontosan előírta, hogy a koporsót díszítő reliefeken a történeti és csodás elemeken kívül a templomba való bemutatást, tehát Szent Simeon életének legszebb jelenetét kell ábrázolni. Látjuk a koporsó