Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Porkoláb László: Fazola Henrik a vasműalapító
melését úgy irányította, hogy a magasértékű készárukat a stájer vasgyárak - Eisenerz, Inneberg, illetve stájer vaskereskedők -árusíthassák a magyar vasáru piacon. A bécsi udvari kamara a folyamatban lévő nagyobb bányaépítkezéseihez elsősorban a kovácsmunkára alkalmas rúd-, nyújtott- és közönséges vasat igényelt. Jelentős mennyiséget Nagybányára, az ottani bányaművek szükségletére szállítottak. A Fazolát és miskolci részvénytársait illető vasanyag jelentős része az egri líceumi építkezésekhez szállíttatott el, a többit Pestre és Miskolcra vitték a vaskereskedők. Ez utóbbi helyen a kicsinyben való eladást J. Markmüller miskolci kereskedő és uradalmi korcsmáros, az egyik részvényes bonyolította le. A magyar részvényesek számára visszamaradó áru értékesítése azonban kezdettől fogva súlyos nehézségekbe ütközött. Diósgyőr nem tudott megbirkózni a mecenzéfi és a gömöri vashámorok által támasztott konkurenciával. A vaskereskedők és a vásárlóközönség is idegenkedéssel fogadták a bécsiek gyárának termékeit. A kisvásárlók hamarosan hibákat véltek felfedezni a diósgyőri vasban: ha szerszámot kovácsolnak belőle, hajlik, mert puhább, mint a gömöri vas. Ennek a kifogásnak ugyan nem volt komoly alapja, mert a diósgyőri nyújtott vas és a közönséges vas még így is teljes egészében elkelt, de már az öntöttvasból és a szegből Fazola szinte semmit sem tudott eladni és az 1774-1777. évek eredményeként közel 1000 mázsa, a termelt mennyiség negyedrésze maradt eladatlanul a diósgyőri vasgyár büszkeségét képező rúdvasból is. A piacra termelés megindulásától kezdve 1774-től 1777-ig a nagyolvasztóból csapoltak összesen 14.000 mázsa nyersvasat, gyártottak 880 mázsa öntöttvasat. Eladatlan maradt ugyanezen időből 880 mázsa öntöttvas, 2770 mázsa szeg, 1000 mázsa rúdvas, összesen a termelt áru harmadrésze. Fazola mind a négy üzleti évét súlyos deficittel zárta. Ez a deficit év- ről-évre abban a mértékben növekedett, amilyen mértékben növekedett a gyár termelési kapacitása s ezzel együtt magyar magánrészvényeseken maradt eladatlan áru. Fazoláék a gömöri vastól nem tudták elhódítani a piacokat, a vaskereskedelemben pedig elvesztették a csatát. Ennek a bukásnak legfőbb oka az volt, hogy a gyár mindenek felett a bécsi bányakincstár gazdaságpolitikáját tette vezérelvévé termelési irányának megállapításánál. Fazolának kellett megbűnhődnie azért, hogy a gyár a hazai kiskereskedelemben alig értékesíthető félkész árukat - főleg rúdvasat - gyártott. A miskolciaknak, borsodiaknak, környékbeli megyék népének nem a rúdvas kellett, hanem ekevas, ásó, kapa, kasza, fejsze, patkóvas, hordóabroncs, kerékvas és egyéb kézműves szerszám, egyszóval: készáru, nem pedig féltermék.107 107 Soós I. 1954. 18-20. 89
