Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

VI. rész. Az 1955-1957. évek eseményei

200-300 ezer tonna/év volt,) a folytatólagos sorok elemeivel rendelkező hengersort rendelünk. [228] A Középhengermű létesítésére és a külföldi tárgyalásokra a Nehézipari Beruházási Vállalat (NEB) kapott megbízást. A NEB a nyugati államok részéről alkalmazott kereskedelmi korlátozások miatt nem egy teljes hengerművet rendelt meg, hanem a raktáron lévő hengersori berendezések felhasználásával egy meglevő DEMAG cikkcakk-duósor öt állványának, pörgőinek, kisebb tartozékainak komplettírozására adott megbízatást a Schloemann cégnek. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a Középhengermű terveit a Schloemann Aktiengesellschaft Düsseldorf cég készítette, és ő szállította a gépi berendezés nagy százalékát is. A Schloemann cég a DEMAG cikkcakksor hengersori berendezéseinek felhasználásával egy trió előnyújtóval ellátott, nyolc folytatólagos elrendezésű (ezen belül három vertikális) hengerállványból, és ehhez nyitott elrendezésben csatlakozó készelőtti - és kész hengerállványból álló hengersort telepített. A lapos szelvények gyártásánál a kész hengerállvány elé még egy torló hengerpárt iktattak be. A Középhengermű elektromos berendezéseit a Garbe Lachmeyer & Co. Aktiengesellschaft, Aachen cég szállította. A Schloemann tervek alapján a Középhengermű összefogó műszaki terveit a Kohóipari Tervező Iroda készítette el, mint a Diósgyőri Kohászati Üzemek fejlesztésével megbízott generáltervező. A Középhengermű, a diósgyőri adottságoknak megfelelően a Durvahengerműtől északra, nyugat-kelet irányban terül el. Az épületeket magyar tervek szerint építették. Az Iparterv felettes szerveitől a hengerművekben általánosan szokásos vasszerkezeti csarnok helyett, profilacél megtakarítás érdekében, vasbeton épületek tervezésére kapott utasítást. A vasbeton épület és darupálya a későbbi években számos probléma, nehézség okozója lett. Méreteire jellemző, hogy a főépület hossza 336,16 méter, max. szélessége 66,66 méter, a beépített légköbméter 293.250 m". Az első tervek monolit gyártásra készültek, de már a csarnok első, 90 m-es szakaszának építése alatt áttértek az előre gyártott elemek alkalmazására. Az oszlopok építése nyugatról-keletre haladt, az oszlopokkal a rendkívül rossz talajviszonyok miatt 13-17 m mélyre is le kellett menni. Eredetileg kavicságyas oszlopalapokat terveztek, de több székértői vélemény alapján ezeket ki kellett robbantani. A csarnok hélyazata előre gyártott elemekből készült. Az ívek egyik oldalon papucsban fekszenek, a másik oldalon görgőre támaszkodnak. A legmélyebb építési szint a III. sz. reveaknánál, ill. a földalatti szivattyútelepen 22 m volt. Az építés során legjelentősebb munkát a gépalapokra kellett fordítani. Az alapok közül is bonyolultságával és méreteivel kiemelkedett a folytatólagossori gépalap csoport, ennek telepítésekor mintegy 30.000 m

3 földet kellett kiemelni. Az átlagos mélység 10-12 m volt. A legmélyebb szerelési szint 9 m volt. A mély-