Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

VI. rész. Az 1955-1957. évek eseményei

VI. RÉSZ Az 1955-1957-es évek eseményei Az 1955-ös évet az átmenet évének nyilvánították, hogy a magyar népgazdaság időben csatlakozhasson a szocialista államok tervciklusaihoz. Az 1955-ös év első eseménye az 50 mm-es méretű köracélok gyártásának áthelyezése a durvasorról a finomsorra. Az 50 mm-es köracélt addig a durvasoron szabadkézi üregezéssel hengerelték, ami kis termelékenységű és selejtveszélyes munka volt, a dolgozókat nagyon igénybe vette. Az álló kemencéket ötvözött acélok berakása előtt fekete melegre le kellett hűteni, ami a kemencék idő előtti elhasználódásához vezetett. Hátrányos volt az is hogy a gyártási hossz maximálisan 6 m lehetett. A finomsoron az 50 mm-es köracél üregeit a legnagyobb méreteket tartalmazó hengerekbe be lehetett vágni, a finomsori tolókemencékben az ötvözött bugát folyamatosan tolathatták, kisebb volt a selejtveszély és a gyártási hossz is növelhető volt 10-11 m-re. [226] Az 1955-ös év legnagyobb eseménye a Középhengermű január 15-i átadása volt. A Középhengermű építésének rövid történetét, üzembe-helyezését, átadását, valamint műszaki leírását [227] a következő fejezetek tartalmazzák. Középhengermű építésének története (1950-1954) A második világháborút megelőző évek középhengersori termékigénye olyan méreteket öltött, hogy látni lehetett, sokáig már nem lehet halasztani egy új, korszerű középhengersor létesítését. Az ózdi középsor 1913-ban épült és kapacitása 80.000 tonna/év, a diósgyőri pedig 1871-ben létesült, és kapacitása nem volt több évi 30.000 tonnánál. Hosszú ideig azonban nem lehetett az anyagi fedezetet előteremteni, közben pedig a középsori szelvényekből az igények fokozatosan növekedtek. így pl. a szénbányászat a nagymérvű fejlesztés folytán az import nehézsége miatt már annyi bányatám profilt követelt, hogy az elavult középsorok ennek csak a töredékét tudták szállítani. A kormányzat új, korszerű középsor létesítése mellett döntött. Mérlegelte a hazai távlati igények mellett az export lehetőségeket és számításba vette a többi szocialista állam középsori profiláru ellátásában várható szakosított részvételünket is. E szempontok alapján az volt a döntés, hogy nem viszonylag kisebb teljesítményt nyújtó (50-150 ezer tonna/év) nyitott és gépesített hengersort építünk, hanem nagyteljesítményű, (az 1950-es években az ilyenek kapacitása