Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

II. rész. A század eleji válság, majd a fellendülés ideje. Az első blokksor üzembe helyezése. Az első világháború (1900-1920)

csökkent. A hengersorok 1914 évre előirányzott kapacitását a következőkben határozták meg [33]: reverzáló hengersor (gerendasor) 104.550 tonna régi sínhengersor (durvasor) 20.215 tonna bocs hengersor (középsor, 11 hónapra) 14.200 tonna finom hengersor 9.330 tonna 1914 elején üzembe állították az acélmű 3 db 30 tonnás marímkemencéjét és februárban - 31 évi üzem után - lebontották a Bessemer-acélműveL [34] 1914. július 28-án Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának és ezzel kitört az első világháború. A háború kitörése után az ipari vállalkozás, a köz- és vasútépítkezés úgyszólván teljesen megszűnt, a munkások és alkalmazottakjelentékeny részét - a diósgyőri gyárból kb. 1.800 embert - bevonultatták. [35] Hátráltatta a termelés folyamatosságát a hadiforgalom okozta közlekedési nehézség is. Az üzletév nyilvántartásánál a naptári évről áttértek a július 1-től június 30-ig tartó üzletévre. 1915/16. években a hengereltárú iránt az igény átmenetileg emelkedett. Már az 1915-ben elvégzett vizsgálatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a blokksor és a gerendasor közös meghajtása nem teszi lehetővé a két sorozat kapacitásának kihasználását. Ezért az új hengerműben az ligner rendszerű áramátalakító gépcsoport bővítése és új sorvonómotor telepítése válik szükségessé, aminek tervezését megkezdték. [36] Megvalósítására, és ezáltal a két sorozat meghajtásának egymástól való függetlenítésére csak 1927-ben került sor. Az SM-acélmű épületei, bővítés folytán, keleti irányban hosszabbodtak meg, s így elfoglalták az új hengermű gerendasori kész gyártmányok rakodóterületének egy részét. Ezért és az igen nehéz emberi rakodási munka gépesítéséért, 1915-ben 1 db 51 m nyomtávolságú villamos „bakdarut" szereltek fel a gerendasor anyagrakodó terén. A bakdarut forgó macskával és 2 db egyenként 1.500 kg teherbírású mágnessel szerelték fel. Annak ellenére, hogy a bakdaru teherbírása 12 t volt, a rakodásra nagyon alkalmassá tette, hogy az egyik lábán kiképzett rakodó vályún 40-50 t súlyú készárut lehetett szállítani. így a felvevő helyen keresztirányú mozgással megrakta a lábán lévő rakodót, egy hosszirányú úttal elment a rakodó helyre, ahol ismét csak keresztirányú macskamozgással rakta le lábáról a hengerelt árut. A gyár a meleg- és hidegüzemi szakmunkásainak legnagyobb részét saját iparostanuló iskolájában tanította, nevelte. Az iparostanulók magatartására és a velük szembeni elvárásra és követendő eljárásra 1915-ben „Szabályzat"-ot adtak ki. [37] A szaktantárgyak előadói a gyár fiatal, de már üzemi tapasztalatokkal rendelkező mérnökei voltak. 1917-ben a háború terheit, a drágaságot mind fokozottabban érző munkásság elégedetlensége nőttön nőtt. 1917. július 2-án rövid munkabeszüntetésre, augusztus 2-án két napos és november 10-én 2-3 hetes sztrájkra került sor. [38]