Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)
II. rész. A század eleji válság, majd a fellendülés ideje. Az első blokksor üzembe helyezése. Az első világháború (1900-1920)
- a nyomó egyengetőgépeket, a sin fúró és marógépeket az addig volt műhelybőljavasolták áttelepíteni. Ez a telepítési mód azt is lehetővé tette, hogy az új kikészítő építése alatt a régi kikészítőn át zavartalanul folyhatott a termelés. A gerendasor bővítésére tett javaslatot Obholczer Béla ügyosztályfőnök azzal indokolta, hogy: - a hengerlési hossz növelése révén lehetővé válik a 30 kg-nál nagyobb folyómétersúlyú szelvényeknél a blokksoron előnyújtott 2,3-3,6 t súlyú öntecsekből feldarabolás nélkül, egymelegből kihengerelni a kész gyártmányt, ami hulladék- és hőenergia-megtakarítást jelent, - a kész szálhossz 12 m-ről 18 m-re növelhető, amit a MÁV és a tartókat rendelő cégek kértek, és a villamos vasutak 16 m-es hosszigénye is teljesíthető lesz. A gerendasor bővítésére tett javaslat megvalósítására 1913-ban került sor [29]. Az anyag útja az új kikészítő üzembehelyezésétől gyakorlatilag a mainak felel meg, de a szálak mozgatását a hidegrámán és a további munkafolyamatokon - még a vasúti kocsira való felrakást is - emberi erővel végezték. A hengersorok meghajtására alkalmazott gőzgépek a fokozódó követelményeknek már nem tudtak eleget tenni, a villamos meghajtás fejlettsége, gazdaságossága vitathatatlanná vált. A régi („O") hengerdében a hengersori meghajtás korszerűsítése a bocssornál (középsornál) kezdődött. A gépházat 1913-ban építették meg, és a Ganz Villamossági Rt. által gyártott aszinkron motort 1914. január hóban szerelték fel. [30] A Krämer-Kaszkád rendszerű meghajtás, - mely akkoriban igen haladó és bátor elgondolás volt, - sorvonó motorának teljesítménye 2.000 lóerő (a gőzgép 70 lóerős volt), percenkénti fordulatszáma 107150. A bocssoron egyidejűleg nyers öntésü, nyílfogazású pörgőt és előtét hajtóművet alkalmaztak körmös kapcsolóval. A felülvizsgálatok alapján szükségessé vált a dunai Széchenyi Lánchíd láncszem lemezeinek felújítása, amihez a lemezhengerlés 1913-ban a gerendasor harmadik állványán elkezdődött. A láncszemek összeszerelésére kibővítették a váltószerelő műhelyt nyugat felé és 1913-ban 1.772 t, 1916. évig összesen 7.121 t súlyban szállítottak láncszemeket a Lánchídhoz. A munkában kiváló eredményeket szerzett alkalmazottakat és munkásokat kitüntetésben részesítették. [31] 1914-ben készült a gyárról egy német nyelvű tájékoztatás [32], mely szerint a gyár területe 460.364 m 2 , 207 épülettel, 431 lakóházzal, melléképülettel, 10 munkáslaktanyával. A munkások száma 7.356 férfi, 81 nő és 403 gyermek (1416 éves), összesen 7.840 fő. A bányánál 2.017 fő dolgozott. A 9.857 fős összlétszámból 9.841 fő volt társpénztári tag. A háborús helyzet elsősorban a lövedékek gyártásában követelt erőltetett tempót, míg a gyár többi üzemében, így a hengerdében a termelés lényegesen
