Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 4. (Miskolc, 1998)
Infrastruktúra a kolónián
A kormány a megvalósítás tőkefedezetét részvénytársasági formában biztosította. A vonal közigazgatási bejárására 1904. júl. 5-én került sor. A helyi érdekű vasútként engedélyezett villamos vasútvonalat a Veres templom-Vasgyár-Diósgyőr között tervezték. Kivitelezését Török Emil budapesti lakos vállalta, aki 1904. október 1.-én a városi képviselőtestület elé készített előterjesztésében fogalmazta meg elképzeléseit, hogy: „a villamos vasút fokozatosan fejlesztessék. A túl magas építési költségek s rengeteg üzemköltségek miatt csak ott van lét- jogosultsága a villamosnak, ahol megszakítás nélkül sűrűn beépített lakott területen vonul végig. Legjobb bizonyítéka ennek maga a mis- kolczi villamos vasút. Hiszen a tízezernyi munkáshad góczpontját, a vasgyártelepet sem vonta még bele forgalmi körébe.” Török Emil a megszerzett jogokat átadta az 1905. december 16- án ala-kult Miskolc-Diósgyőri Helyiérdekű Vasút Rt.-nek. Az új vonalon a forgalom 1906. július 11.-én indult meg, majd ez év december 22-től a Tiszai pályaudvar és Diósgyőr között közvetlen járat indulhatott meg. A kolónia területén az új villamosvasút nyomvonalaként a Ballagi Károly-Lónyai Menyhért utcákat és a Vasgyári utat használták fel. A Diósgyőri Újság 1914. május 9-i számából egy olyan kezdeményezésről kapunk információt amely nem valósult meg: „A vasgyártelepen most egy olyan mozgalom indult meg, amely azt célozza, hogy a villamos vasút a telepen keresztül új vágányt fektessen le. Az új villamos vonal a gyógyszertárnái elágazva, a Lónyai utcán keresztül az Ördögárokig fog haladni. Onnan át az Irma utcán keresztül felkanyarodik a Granzenstein-utcába, majd a kórház elé, s azután végig a Baross utcán a kath. plébániáig. Az út hossza másfél kilométer.” Megvalósítást minden bizonnyal a háború kitörése akadályozta meg. V ízellátás-szenny vízelhelyezés A vízellátás fontos szerepet töltött be a gyár és a lakótelep életében. A gyár vízellátását a Szinvára telepített vízkivételi mű biztosította, a lakótelep vízellátására pedig kutak létesültek, de megoldotta a gyár a szennyvíz elhelyezését is: „1895-ben a kutak észszerű felosztásban ásottak és kitűnő ivóvizet szolgáltatnak az ámyékszékek tonna rendszer szerint vannak berendezve. A tonna rendszerű ürülékgyűjtés 155
