Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református egyház a 17-19. században

büntetés. A férfiakat 12 pálcaütésig, vagy 12 forintig, a nőket pedig 12 kor­bácsütésig, vagy 12 forintig büntethette ha vétettek a törvény ellen. A bün­tetés végrehajtása nyilvánosan történt, ahogy akkor mondták a „külsőfóru­mon", a törvényfa alatt egészen 1848-ig. A főbírónak ezen jogát 1847. júl. 13-án erősítették meg utoljára. Hogy milyen vétségekért büntetett a főbíró? Szülővel szemben engedetlen magatartásért kivizsgálás után figyelmeztetés, testi fenyítés „szőlőkgázoltatásáért, elszórt káromkodásért", vagyis az egy­ház és vallás törvényeinek megsértéséért, de testi fenyítés járt a felvállalt és el nem végzett munkáért is. 145 Az egyház fegyelmező eljárása a természetes­ség erejével illeszkedett az akkori társadalom hagyományos büntetési gya­korlatához. Az egyháztagok kifogásolt magatartását a consistórium vizsgál­ta. 1728-ban eltiltották az úrvacsorától azokat, akiket lopáson értek, 1729­ben megintették a gyülekezet előtt a rossz életet élő férjet és feleséget, 1730­ban feljegyzés van arról, hogy a vétkesnek talált házastársat felszólították az egyház megkövetésére. Meg kellett jelenni a templomban, a hibát megvalla­ni a gyülekezet előtt és ígéretet tenni, hogy hasonlót a jövőben nem fog el­követni. 1794. augusztus 3-án „Mészáros Mátyásné Mészáros Jánossal ti­lalmas és gyanús éjjeli társalkodásért (= együttlétért) a külső fórumon meg­korbácsoltatván, a consistóriumba citáltatván, arra ítéltetett, hogy a n(emes) consistóriumot megkövesse, valósággal meg is követte, és reversa­lisa (= kötelezvénye) mellett azt ígérte, hogy ennekutána azon gyanús tár­salkodást szorgalmatosan eltávoztatja, melyről adta ezen tulajdon keze ke­resztvonását. " 146 1814. április 14-én a consistórium „illetlen mocskolódás" miatt tartott gyűlést a parókián két asszony ügyében. Az egyik felett azonban nem ítélke­zett az konzisztoriális bíróság, mivel nemesasszony volt, hanem világi hata­lomhoz utalta, ez alkalommal a nemesek külön helyi vezetőjéhez, a had­nagyhoz. „Bötskeiné vétsége, minthogy ennél nagyobb figyelmességet érde­mel, nemes személy lévén; a nemesek hadnagyának általadatott. " A közren­dűeket azonban kis vétségért is elítélte az egyházi bíróság, mint 1840. már­cius 29-én, amikor „consistórium tartatván, Varbai Tóth István felesége, Vi­rág Susánna nyelvességéért a n(emes) consistóriumtól 12 korbácsra ítélte­tett." 1843. január 1-én „consistórium tartatván; közmegegyezéssel n(eme)s Sós István az isteni tisztelet alatt az Isten házában közmegbotránkoztató cselekedetéért két pálcaütésre ítéltetett, melly a templom kerítésébe végre is vitetett. " Hozott azonban speciális határozatokat az egyház, megelőzendő bizonyos világi, nemzeti szokásoknak az egyház rendjébe való bekerülését. A reformkorban, amikor az Ausztriától való elszakadás gondolata felerősö­Keresztes Vencel 1928 A Diósgyőri Református Egyház jegyzőkönyve 1778-1886. DRefl

Next

/
Oldalképek
Tartalom